Mit tegyek: maradjak vagy vigyem véghez azt amibe most belekezdtem?

Külföldön vagyok au-pair, 12 hétre jöttem. Most lesz vége a 3-ik hétnek is. Eddig nem voltak problémáim, most kezdenek kibontakozni: a gyerek 3 éves, az anyja meg szörnyen lusta, csak a munkája érdekli. Sokat dolgozik, a gyerek rossz (nem egyszer kezd el sirni és bömbölni úgy hogy még ő sem tudja mi a baja, hiába kérdem és ez az állapot már kezd engem is kikésziteni), a múltkor is épp egy másodpercre nem néztem rá és megvágta az ujját, de inkább a hisztijei amik engem kiboritanak és már gyomoridegem van ha érte kell mennem az oviba. Követelőzős. Szörnyen el van kényezteteve, de én amit itt kapok fizetést nem fogom rákölteni (mert ha megyünk parkba is neki fagyi kell és csoki), én ezeket nem veszem meg neki. Hiába vagyok vele keménykezű, félek hogy akkor meg utálni fog. Mert valahogy sikerült végre hozzámszoknia.

Meg a másik: effektiv nincs itthon én mit egyek, pedig úgy volt megbeszélve hogy mindig lesz mit egyek-vagy ő főz vagy lesz alapanyag amiből főzzek. Jelenleg is éhes vagyok, volt mikor a gyereknek nem tudtam mit adni enni, volt mikor egy egész hétvégén keresztül nem volt wc papir.... Igen, ez viccesnek hangozhat, de én nem nevettem rajta. Szóltam már erről az anyjának, hogy legalább a gyerekének vegyen kaját.

Kezdek kiborulni. Nagyon. Nem érzem itt jól magam, legszivesebben már hazamennék, csak az a baj hogy a r*hadt szerződés kötelez (ha felbontom, az automatikusan vonzza a kötbért).

De ha fel is mondok itt, akkor csalódást okozok önmagamnak is, meg szüleimnek is.

De nem birom, nem birom itt a magányt se már. Főképp a gyerek kirohanásait.