Miért van az, hogy nincs egy barátom sem, de akivel egyszer találkoztam az általában megjegyez és később felismer (köszön stb. ), de nem tartja velem a kapcsolatot!?

Sokuk alkalmi ismerős pl. tudom hogyha elmegyek egy bizonyos koncertre, programra stb. 100%, hogy ott lesznek... De ennyi! Nincs tovább!

Bulizunk egyet, estleg beülünk enni, elmegyünk sétálni...

Vagy váltunk pár szót, de a barátom senki sem akar lenni. :(

Mikor az eseményeken találkozunk sokan jönnek oda hozzám puszit adni, meg megölelnek, hogy de jó, hogy látnak, meg hogy mennyire szeretnek.

De annyira mégsem szeretnek, hogy az eseményen kívül bármikor is látni akarjanak.

Bevesznek maguk közé, vigyáznak rám stb. de csak addig amíg ott vagyok.

Utána én már nem számítok!

Volt ilyenről is szó, de nem jön össze általában; mert vagy azt, mondják, hogy nem érnek rá. Aztán látom a képeket, hogy mégis ráértek csak nélkülem.

Vagy én nem érek rá és nem hívnak többet.

Vagy nem járok egy ideig az eseményre és elfelejtenek.

Szóval mindenhova egyedül járok, hozzá csapódok az ottaniakhoz, vagy régi alkalmi ismerősökhöz és ennyi...

Szuper így is! Nem panaszkodom csak nem mindig van esemény és ha nincs esemény nincs hova mennem, nincs társaságom. :(

A harmadik lehetőség, hogy csak egy- két ember kedvel engem a "bandából"és elkönyvelnek az xy haverjának.

Vagy van aki nem szimpatizál velem, furcsán nézz, nem szól hozzám, átnézz rajtam, de mivel mások meg beszélgetnek velem, így nem küldenek el...

Nem azért megyek oda ismerős társaságozhoz mert tapadni akarok, hanem mert egyrészt kedvelem őket, kicsit talán megbízok bennük és másképpen egyszerűen nem lehetett!

Multkor egyedül voltam egy rock koncerten, ahol piálltak, pogóztak én meg féltem egyedül!

Azelőtt egyedül voltam egy sátorral a fesztiválon. Muszály volt ismerősök közé leraknom a sátra! Mert ha egyedül vagyok, valaki bemászik és megerőszakol?