Segítség! Álomvilágban élek, de már az igazi életem is lehetne szebb, érdekesebb. Hogyan szabadoljak?

Igen, egy fajta menedéket adott számomra a szürke valóságból. 16-17 éves lehettem én is. Sokszor ma is még a saját álomvilágomba menekülök otthon, néha azt képzelem be hogy a kedvenc sorozatom világában élek. Esetleg úgy élek ahogy a kedvenc hősnőm. Aztán amikor találkozok a valósággal máris kiábrándulok. Volt egy idő amikor nagyon mozgalmasan éltem és nem volt szükségem hogy álomvilágba meneküljek.

24N

Velem az volt, és néha szokott lenni még most is, hogy a szerelmet képzel(t)em el; találok egy lányt, aki "végre" megfelel nekem, aki lángot ébreszt bennem, és aki viszonozza ezeket az érzéseket. Olykor elég "szélsőséges" képzeletem is akad.

Szeretnék neked segíteni, azon morfondírozom, hogy... Az önkontroll növelése biztosan hatékony segítség lehet, ráadásul nem csak ebben segíthet neked; próbáld fejleszteni, pl. meditálj. Jó önkontrollal megfelelően tudod befolyásolni önmagad. Igyekezz (legalább e téren) racionálisan gondolkodni, motiváld magad úgy, hogy az életben hátráltat téged ez a fajta álmodozás (persze néminemű előnye akad). Amivel persze tisztában vagy, de talán nem mindegyik érvvel vagy felszerelkezve vagy nem eléggé figyelsz rájuk, esetleg nem mindig vagy "eléggé" racionális. És a tudatos átgondolás tovább motiválhat téged az érzelmeid által. Próbálj számodra fontos embereket találni, hobbikat, kevesebbet aggodalmaskodni, könnyedebben viselni a csalódásokat; hisz nyilván menekülés a részedről az álom-világ, védekezés a fájdalom miatt...

F/21.

28 évesen én még mindig itt tartok.

Álmodozok, mert jobbnak gondolom, mint a valóságot. Pedig csak én akarom rossznak látni, miközben tele vagyok lehetőségekkel, tehetséggel, potenciállal. Vannak embertípusok, akik önerőből nem tudják magukat felszabadítani.

Nem találtad meg a lelki társad még, ez az oka.

F Bp

Az én barátnőm ilyen volt. Eleinte úgy volt, hogy ki tudom belőle húzni és végre a valóságban fog élni, de sajnos visszaesett és elég mélyre. Azóta már beszélni sem akar senkivel, még velem se pedig tényleg nagyon szerettem és segíteni akartam mindenben...

Szerintem ezen úgy lehet csak változtatni ha valaki olyannal vagy akivel kölcsönösen érdeklitek egymást és van néha közös program, közös érdeklődési kör, beszélgette és foglalkoztok egymással...

Ha van kedved, írj. Kíváncsi lennék miben nyilvánul ez meg nálad és mi történik amikor "visszaesel".