Miért érzem így magam?

Szóval én egy 17 éves srác vagyok..akinek soha nem volt senkije(persze előtted az élet blabla nem érdekel)és szóval folyamatosan úgy érzem hogy senkim se lesz soha, és hogy senki sem szeret...pedig sok barátom van, de akkor is...eléggé depis vagyok, persze erről senki sem tud :D de tényleg egy lánynak se kellek mindig eljutok a barát-zónáig aztán ugye onnan nem is tudok kijutni, és(ember 17 vagy előtted az élet ne legyél már ekkora hülye simán lehet még nőd meg amúgy is jajj de nagy szenvedéseid és szakításaid lehettek 17 év alatt)szóval lányoknál semmi önbizalmam és pár durva dolog is volt...meg úgy amúgy sehol/semmiben sem, és nagyon magányosnak érzem magam...és nem is hiszem hogy ez valaha változni fog(mármint mindig magányos leszek)...és ez mindennap csak idegesít, látom a boldog embereket az utcán és eszembe jut nekem soha se lesz ilyen én sohasem lehetek boldog...17/F