Szerintetek ez annak a jele, hogy meg fogok bolondulni? Vagy már most sem vagyok normális?

Van egy képzeletbeli saját világom, amit még évekkel ezelőtt találtam ki magamnak. Régen csak arra "használtam", hogyha valamiért nagyon mélyponton voltam, akkor elalvás előtt erre a helyre gondoltam, és így el tudtam aludni. Mostanában viszont már állandóan erre gondolok, ez az életem. Az egyetlen célja a napjaimnak az, hogy túléljem a szenvedést, hazaérjek, és elmehessek a kis szigetemre, ahol boldog vagyok. Minden részletét látom magam előtt, sokkal élénkebben mint régen, és mindig különböző történésekről fantáziálok, rendesen számontartom mikor van éjjel és nappal, és hogy mit csináltam ezelőtt. Egyre valóságosabb ez az egész. Vannak emberek is a szigeten, köztük barátok, férfiak, akikre egyre többet gondolok olyankor is amikor éppen nem vagyok fantázia világban. Tehát például a munkahelyen arra gondolok, hogy mennyire hiányzik már az Xy, alig várom hogy találkozzunk délután (vagyis hogy a fantáziavilágban találkozzunk) Úgy érzem ez tart még életben, ha ezt elvenném magamtól, akkor nem bírnám tovább ezt a kínt amit a mindennapok jelentenek. A valóságban semmi jó nincs az életemben... Annyiból áll hogy keservesen kimászok az ágyból, elmegyek dolgozni egy olyan helyre ahol nem érzem jól magam, nem becsülnek meg, és a fizetés is csak éhenhalni elég, majd hazajövök, nem vár senki, szüleimmel élek de alig beszélünk....és aztán itthon vagyok, hétvégén szintén ugyanez. Nincsenek se barátnőim, se ismerőseim akikkel tudnék beszélgetni bármiről, vagy akár kimozdulni, az sem tűnne fel senkinek ha nem lennék. A pasiknak nem igazán kellek, soha nem volt sikerem a párkeresésben. Teljesen kilátástalan a jövőm, semmi jó nem vár rám, semmi célom nincsen amit meg lehetne valósítani, csak ez a kilátástalan szürke förmedvény van amit életnek neveznek egyesek. Régen normális volt minden, boldog voltam, volt baráti társaságom, sok izgalmas program, célok, remények. Aztán minden tönkrement lassan, és minden erőlködésem kudarcba fulladt hogy kimásszak ebből, mostmár 1 éve így élek ahogy fentebb írtam, feladtam... 24/N