Éreztétek már úgy, hogy feleslegesek vagytok?

Nekem is volt egy ilyen periódusom. Kezdődött azzal, hogy a barátaim szépen, fokozatosan magamra hagytak, amint lett párkapcsolatuk. Aztán folytatódott azzal, hogy egymás után kétszer is húzták az agyamat, aztán meg szó nélkül leléptek a csávók... Az ilyenekre mindig azt mondják, hogy "Lépj túl, jobb is, hogy így történt, majd lesz jobb!". Na igen, csak egy olyan után, hogy egyik nap még keresnek, másik nap már végleg megszakítanak veled minden kapcsolatot, elég nehéz nem azt érezni, hogy felesleges vagy... Jött a pályaválasztás, még inkább kiborultam. Ott álltam egyedül, barátok nélkül, senki nélkül...

Aztán úgy döntöttem, hogy megvalósítom az álmomat, és elérem a célomat, hogy jogász lehessek. Azóta csak ennek élek, tanulok, nem érdekel más. Talán kicsit betegesen hangzik... de most boldog vagyok. Sokkal jobb így, mint amikor önsajnálatba burkolózva sírtam a szobámban, és nem volt senki, aki megvigasztaljon... Igaz, a barátaimat elvesztettem, de amint azt a korábbiakban említettem, nem egészen az én hibámból - vagy nem csak az én hibámból (nem akarok bűnbakot keresni egy kétoldalú dolognál).

Szóval igen, én is éreztem már így. Hogy kár élni, semmi értelme, és annyi csalódás ért már sajnos, hogy megszámolni sem tudom (és ez alatt nem csak a szerelmi bánatokat értem). De meg kell próbálni mindenben meglátni a jót, vagy legalább keresni azt... csak magának csinál rosszat az ember, ha szomorkodik, ugyanis senki le se sz*rja, hogy mi van veled igazából, már elnézést a kifejezésért. Ezt én is a saját bőrömön tapasztaltam meg.

Úgyhogy van kiút. Csak kell egy cél, egy hobbi, bármi, ami értelmet tud adni az életnek.

Bocsi, hogy ilyen sok lett, de most hirtelen nekem is jól esett kiírni ezt magamból.

Kitartás! Ha esetleg szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj privátban, szívesen beszélgetek veled.

Persze, folyamatosan, mióta beteg vagyok, és másokra szorulok. Hiszem mindenkinek könnyebb lenne nélkülem.

Az egyetlen dolog, ami vígasztalhat, hogy még nagyobb probléma lenne körülöttem mindenkinek, ha tennék ellene -bár meggondolandó- , és hogy olyan dolgokat csinálok, amik később -esetleg- hasznára lehetnek a családomnak.

És hogy lehet tanulni belőlem. Remélem.