Volt már úgy veletek, hogy tehetetlennek éreztétek magatokat?

igen, volt, de túllendültem rajta.

Az önbizalmam, önismeretem, érzelmi intelligenciám nem volt a helyén.

Sokat olvastam, tanultam, voltam pszichológusnál iránymutatásért, próbáltam mindent megtenni, amivel javíthatnék a problémáimon :)

Így mára már én irányítom az életem, kiegyensúlyozott vagyok, boldog :) és ez csodás :)

Persze mindig van mit fejlődni, újat tanulni, és sokszor nem ragadom meg a lehetőséget :D szóval tökéletes sosem lesz, de mindig a megtett utat kell figyelni, elégedettnek lenni :)

Vannak ilyen időszakok. Én mondjuk olyan vagyok, hogy megállapítom azt, hogy jelenleg még nem tudok/gyenge vagyok egy döntést meghozni, aztán egy idő után megszületik a döntés és keresztülviszem (szakítás, felmondás). Nyitott szemmel lehet járni és magunkról minél többet megtudni, ezen felül nagyon türelmesnek lenni, és bízni abban, hogy a következő nap mindig jobb lesz. Nekem segít pl., ha pár napra elutazom valami olyan helyre, ahol nyugi van, falu, tópart. A gondolatok is jobban összeállnak. A stressz és tehetetlenség ellen pedig lehet, hogy kipróbálok valami gyógynövénybogyót, amíg nem változik a helyzet úgy, ahogy szeretném.

Engem nagyon zavar az a felfogás, hogy "nincs lehetetlen, csak tehetetlen". Ha nem teng túl a nekem való álláshirdetés és partnerkínálat, nehogy már én legyek az oka. De az optimizmust érdemes megőrizni. Ami szerintem nagyon nehéz, az a kiállás azért, amit akarsz. Könnyen kényelmesedik el az ember: "úgysincs jobb meló", "úgysincs jobb társ". A hobbi jó ötlet, ám annak is neki kell ülni, kedv kell hozzá.