Ti hogyan küzdenétek meg ezzel a helyzettel?

A férjem érettségi után autógyárba ment összeszerelői sorra dolgozni 2 műszakba. Én szakmunka elvégzése után nyomdába mentem 2 műszakba dolgozni. A férjem 3 év gyári munka után elment egyetemre amit levelezőn végzett el. Mérnök diplomát szerzett. Én előbb estin leérettségiztem, és tovább dolgoztam a nyomdában. Pár évre rá gyereket szültem, majd dolgoztam tovább. 35 évesen végül én is elmentem egyetemre, és levelezőn közgazdász végzettséget szereztem.

Ma mindketten diplomás emberek vagyunk, jobb életkörülménnyel, jobb munkahellyel.

Ha valaki el akar érni valamit az életben az nem kifogásokat gyárt, hanem mindent megtesz, hogy sikerüljön. Ha nekünk sikerült akkor bárkinek. A férjem sokkal kitartóbb, türelmesebb, és jobban tud küzdeni mint én, de ha nekem aki világéletemben lusta voltam, nem szerettem tanulni, és így is lediplomáztam.

Én takarítok, füvet nyírok, tanítok, statisztálok, gyerekre vigyázok, kutyátsétáltatok, szórólapozom, kutatási fehéregér vagyok, stb-stb, azért, hogy eltartsam magam, mint koncertzongorista

Nem adhatod fel. És min.1 évet rááldozok majd külföldi munkával, hogy vegyek magamnak egy komoly hangszert.

Ha igazi művész vagy, megcsinálod. Ne ide rinyálj, inkább írd meg novellában. És a nemrég-egybeírják, irodalom.