Van köztetek olyan, aki már többször eljutott arra a pontra, hogy nincs miért/kiért tovább harcolnia, élnie?

Van.

Az ember alkotta hazug (dehogy társ-)társadalom a parazitáival, a korlátlanul teremthető pénz alá rendelt véges bolygó, többé-kevésbé behatárolja, melyik karám haszonállataként lehet az időt eltölteni. A hagyományok vagy a média által beprogramozott fogyasztói ingereken - ó, boldog tudatlanság - túl lehet néhány egyéb célt kitűzni, elérni - miközben a mókuskereket folyamatosan hajtani kell - de egy idő után ezek varázsa, motiváló hatása kikopik.

Van két jó idézet:

Az élet legjobb dolgai ingyenesek (pénz tekintetében).

Ha valamit meg akarsz gyűlölni, csináld pénzért.

A legtökéletesebben megfogalmazva a Sunset Limited c. filmben van az életérzés. De erről szól valamilyen szinten a Martin Eden c. könyv is - nem kell zseninek lenni, mint a főhős, csak a saját közeghez képest túl sok ismeretet felszippantani.

A tények pedig számos dokumentumfilmben, melyek többsége akár tizenévesen sem érhető el magyarul.