Az életem egy nagy kudarc, ezért állandóan öngyilkosság gondolata foglalkoztat. Valaki van itt hasonló helyzetben?
Csak néhány szóban az eddigi életemről: gyerekkorom óta állandóak voltak a vitázások a szüleim között, engem ide-oda hurcibáltak. Anyám-apám nem sokat foglalkozott velem ezért mindig más felügyelete alatt voltam. Minden idegen úgy bánhatott velem, ahogy akart (ordibálhattak, megverhettek, büntethettek). Ezek közül apám volt a legkegyetlenebb. Ha néhanapján láttam őt (mivel külön élt anyámtól), mindig verés vagy terrorizálás lett a vége. Kamaszkoromban magához vett, ahol folyamatosan az agyamat mosta (a világot valóságos pokolként festette le, ahol élni sem érdemes) rombolta az önbizalmam és az önbecsülésem (életképtelen hülye vagyok, csomó pénzbe kerülök neki) emellett rabszolgaként bánt velem (ha nem teszem azt amit parancsol, kidob az utcára). Tinédzser koromra ezért teljesen befordult lettem, depressziós és rászoktam az alkoholra. Az időm nagy részét egyedül töltöttem, nem voltak sem barátaim se senki más aki a pozitív irányba tereljen. Ezért életcélom se volt. 26 éves koromra az életem teljesen tönkrement.
Minimálbérből élek, barátaim nincsenek, a családomra se számíthatok, állandóan levert vagyok, a szociális fóbiák és a pánikrohamok amik időnként előjönnek, megnehezítik a munkámat és az életemet. Minden napom ugyanolyan rossz és úgy érzem, hogy csak rosszabb lesz. Már nincs kedvem semmihez se. Nyomott vagyok, kiábrándult és bármi történik, csak rosszabbul érzem magam. Mindig csak panaszkodom magamba, folyamatosan szidok mindent és mindenkit, állandóan haragszom magamra, a külvilág viszont úgy látja hogy csöndes vagyok és visszahúzódó.
Minden napom így telik, éjszakánként nehezen tudok aludni amiért napközben állandóan fáradt és levert vagyok, ezzel viszont a munkámat veszélyeztetem. Viszont lassan már ott tartok hogy az sem érdekel és befejezem ezt az egészet. Se család, se karrier, se jövőkép, se boldog élet, se remények, ráadásul még a „szeretet” fogalmát sem ismerem.
Az a baj hogy én az olyan dolgokban hiszek mint a karma és a túlvilági szenvedés, ami az öngyilkosokra vár. Viszont már ez sem tart vissza igazán. Úgy vagyok vele hogy meg is érdemlem.
Egyébként nekem ez a jövőképem már tinédzser korom óta.
Nem azért írtam ezt le hogy lelki vigaszt találjak, csak úgy voltam vele hogy kiírom magamból, mert úgysincs senki akinek elmondhatnám.
válasza:Szerintem itt nem igazán nyerő ötlet sorstarsakra lelni..bar ki tudja.
Vagy a nálad gyengébb emberek találnak meg, akik abból merìtik a hamis erőképüket h tedd meg haha.... Olvastam par ilyen kérdést itt.
De ha gondolod nekem ìrhatsz, de nem fogok tudni 2 soros válaszokat adni....főleg ha a karmikus dolgokat te is magadénak érzed. Kicsit foglalkoztat a téma.
Az elsődleges cél ezt az "epizódot" átvészelni, ugyanis hullámokban jön. Ezt lásd első lépésnek!!! Nekem ez működött eddig.
# 2
Igazából nem volt ilyen célom a kérdésemmel. Csak amolyan "kiírja az ember a kínját magából dolog", jó dologra úgyse számítanék.
válasza:
válasza:Nem baj, ha én is hosszú leszek?
Elsőre az a sztori jut eszembe, mikor egy alkoholista férfi egyedül nevel fel két fiút. Az egyik felnőttként masszív alkoholista lesz. Kérdezik tőle, hogy miért? Mert egész életemben láttam apám, ahogy iszik. A másik soha nem iszik egy kortyot sem. Tőle is kérdezik, hogy miért? Mert egész életemben láttam apámat, ahogy iszik.
Vagyis az egy dolog, hogy milyen hatások értek, az egy másik, hogy te ebből mit tanulsz, és meg tudsz-e erősödni.
Hidd el, nem te vagy az egyetlen, akinek rossz gyerekkora volt. És a többség mégis képes ebből kiszakadni, ha AKAR.
Rajtad ezért nem tud a szakember sem segíteni, mert hiányzik belőled az AKARAT.
A legkönnyebb verzió, ha feladod és kiszállsz.
Felnőtt ember vagy, és a legjobb az lenne, ha megpróbálnál ennek megfelelően viselkedni. Jelenleg még mindig tini vagy lélekben, aki a szüleit hibáztat mindenért, megragadt a múltban, és nem tud mit kezdeni az élettel, amit ajándékba kapott.
Miért nincs jövőképed?
Keress egy normális munkát, költözz el (ha még nem történt meg, épp ideje), válassz ki egy szakmát, ami igazán érdekel, és tanuld ki a munka mellett. Ez a következő pár évre ad elég célt ahhoz, hogy tudj valamit kezdeni az életeddel.
Azt kell elfogadnod, ami a legnehezebb: hogy benned van a hiba! A soraidból az jött le, hogy iszonyatos mennyiségű rosszindulat, gyűlölet és keserűség van benned. Hát, ez nem fogja megjavítani az életedet, és nem segít barátokat sem szerezni.
Ahogy látom, elég közel áll hozzád a buddhizmus, legalább is abból a szempontból, hogy hiszel a reinkarnációban, hogy céllal jöttél a világra, és a többi. Kicsit mélyülj el ebben, és olvass utána, hogy szerintük mi az élet célja. Ugyanúgy benne van minden vallás tanaiban, hogy "jó emberré kell válni", és nem lehet véletlen!
Tudod, mit csinálj? Semmibe se fog kerülni! Hívj fel egy állatmenhelyt, hogy önkéntes munkát akarsz náluk vállalni, milyen módon van erre lehetőség! Munka után és pihenő napon menj oda! Szerintem neked most ez lenne az egyik legjobb terápia.
Semmi különös okoskodás, bölcselkedés részemről csak ennyi: Nézz utána ennek az intézménynek az alábbi linken: (az én gyerekemen segített, köszönet érte)
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!