Elszigetelődtem az emberektől már gyerekkoromban. Nem bírom a barátnélküliséget, de nem tudok változni. Miért nem keresik egymás társaságát az ilyen emberek?

Talán mert nem járok sehova? Csak én nem csodálkozom, hogy miért nem csenget be egy idegen, hogy barátkozna.

Én most próbálkozom valamivel. Ha írsz privátot, elmondom a részleteket

Szia! :) Nekem van egy-két "haverom", de igen..ők sem akarnak kimozdulni, vagy csak nagyon ritkán. Én lány vagyok, kicsit zárkózott, ugyanakkor, ha érdekel valami, vagy számomra szimpatikus eberekkel vagyok, akkor beszédes/nyitott tudok lenni. Ezen kívül a suliban próbáltam barátkozni, de az érdeklődést nem sikerült fenntartani. Inkább ülök, elvagyok a gondolataimmal, meg analizálom az osztálytársaimat xD..Ha itthon vagyok, általában mindig álmodozom, gondolkodom, zenét hallgatok, néha játszom meg ehhez hasonlók. Úgy magammal nincsen gondom, szeretem, hogy ilyen vagyok, csak szintén nekem is az a problémám, mint neked. Ha szívesen beszélgetnél, hátha lenne közös pontunk..írj privátot nyugodtan! :) 24/L

Szia! :) Velem is pontosan ugyanez a helyzet...Már felmentem társkeresőre is, hogy barátot keressek..Mármint barátokat, akikkel lehet beszélgetni, mert hát a társtól nem is tudom , hogy mondjam neked. Nem rettegek, hanem inkább félek..attól is, hogy valaki megbánt és attól is, hogy én bántok meg valakit. Jó lenne megállapodni, elköteleződni valaki mellett, de ennek még váratnia kell magára. Nincs nagy elvárásom..Egyszerűen csak érezzek valamit..És most igazából érzek valamit valakivel kapcsolatban, ez is nehezíti a lelkemet..Megpróbálom elengedni, feltétel nélkül szeretni, de nehéz, mert egyszerűen bennem van az, hogy mennyire szeretném, mennyi mindent adnék neki, mennyire ölelném...HM..na mindegy.. Szóval én sok időt töltök egyedül, egyedül a gondolataimmal. Eléggé introvertált vagyok, de szeretem.. Úgy érzem, hogy én saját magam vagyok az, akiben igazán megbízhatok. Néha még én sem értem magam és ez jó, mert megpróbálok rájönni dolgokra..Alapvetően kedves, figyelmes lány vagyok főleg azokkal, akik szimpatikusak, vagy épp akik őszintén mosolyognak rám :D...EZ az egyedüllét.. Most ez így karácsony előtt eléggé a padlóra küldött.. Sok mindenre gondolok..Milyen jó lenne, ha ezúttal máshogy lenne...Szóval megpróbálok barátokat szerezni, haverokat, de ugye ehhez rengeteg idő és türelem kell. A régi barátaim/haverjaimmal megszakadt a kapcsolat..Egyszerűen, mert befejeztük a sulit...A suliban egyszerűen nem megy. Tudod...Egyszerűen rájuk nézel és arra gondolsz, hogy ismered a személyiségüket, próbálsz közeledni...de aztán mégiscsak kiderül, hogy igazad van :d Vagy hogyis mondjam...szóval jam... Én is csendesebb típus vagyok, ugyanakkor beszédes, ha valami megfogott vagy érdekel. Bocsánat a helyesírási hibákért, csak kicsit siettem. :) Ha szeretnél beszélgetni, írj nyugodtan! ;) 24/L

Én introvertált vagyok, és szoktam is közeledni az introvertáltak felé ha találok hasonló embert. Viszont nekem is az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ilyen ember a beszédeseket keresi. Én nagyon szívesen csinálok olyan programokat ahol nem kell annyit beszélni, meg alapból sem beszélek sokat, és így egy hasonló emberrel a program lehet kicsit unalmasnak tűnhet kívülről, vagy a másik félnek. Szerintem vannak sokan akik kellemetlenül érzik magukat így, és attól még hogy introvertáltak, szeretik ha beszélnek helyettük is néha :)