Hogy mászhatnék ki ebből a depressziós hangulatból?

A problémám az, hogy teljesen egyedül maradtam. Vagyis nem, hiszen a szüleimmel élek, de egyébként igen.

23 éves fősulis vagyok, sajnos a barátaim elmentek másik városokba tanulni, ezért nem találkozok már velük. Suliban nem vagyok egy közösség tagja sem, nem vagyok koleszos, ezért nem igazán vannak ott sem barátok. Bulizni nem járok, mivel nincs kivel elmennem.

De ami a legjobban idegesít, hogy nem sikerül egy lánynak sem tetszenem. Egyszerűen nem megy, hiába próbálkozom náluk, nem érdeklem egyiket sem. Évek óta megy már ez, rengeteg elutasítás ért. És egyre inkább olyan, mintha nem kizárólag a külsőm miatt, hanem úgy egyébként sem lennék szerethető senkinek se.

Úgy érzem, hogy mivel nekem kimaradt az életemből a barátnőzés, ezért rengeteg dologról maradtam le, amik már nem pótolhatók ennyi idősen. Változást sem látok a jövőben. Munkahelyen ugyan ez lesz valószínűleg, hogy nem lesz lehetőségem.

Nem tudom hogyan kéne változtatnom, rettentő gátlásos vagyok, alkohol sem segít már. Talán túlságosan rágörcsöltem, hogy végleg egyedül maradok.