Szerintetek nem lenne jobb a társadalom, hogyha nem lennének családok, hanem az emberek 20-30 fős törzsekben vagy közösségekben élnének inkább?

Talán azért van ilyen véleményem, mert egyke gyerek voltam, de mindig is hiányzott nekem a családomon kívüli más emberekkel való közeli, bizalmas kapcsolat.

Természetesen voltak, és vannak barátaim. Volt, hogy egymásnál aludtunk, elmentünk táborozni stb. de az nem ugyanaz, mintha mindig együtt élnél velük.

Most huszonéves vagyok és egyedül élek. Ha arra gondolok, hogy pár éven belül családot alapítanék egy-két gyerekkel, akkor legszívesebben sírni tudnék, mert ezzel csak megint az lesz, mint amikor gyerek voltam és együtt éltem a családommal, csak most az apuka leszek, nempedig a gyerek.

Éppezért, kitaláltam egy alternatívát a családcentrikus társadalmunkhoz. Ti mit szólnátok hozzá, ha inkább így élnénk:

Nagyméretű lakóépületek lennének, városban ezek panelházakra hasonlítanának, csak kevesebb, nagyméretű lakással, vidéken pedig laktanyákra hasonlítanának barakkokkal és egyéb épületekkel.

A társadalom alapegysége a "család" helyett a "törzs" vagy a "közösség" lenne. Közös élettérben lakna mindenféle életkorú 20-30 ember, akik között nem feltétlenül van rokoni kapcsolat.

Együtt aludnának katonai barakkszerű hálótermekben, együtt zuhanyoznának közös fürdőszobákban, egymásnak főznének közös konyhában, szabadon szexelnének egymással, a nők időnként megszülnének egy-egy gyereket, de senki sem tudná, hogy ki az apuka. A gyerekeket közösen nevelnék.

Mindenki fizetését elosztanák egymás között, és magasfokú lenne a közösség tagjai közti bizalmas kapcsolat, megbeszélnék egymással a személyes problémáikat, lennének egymás előtt meztelenül stb.