Ti mennyire lennétek önfeláldozóak?

Nem. Anyám depresszióval küzdött, hiába voltam én élete értelme (elméletben) hiába próbáltam meg segíteni rajta (dolgoztam, beszélgettem vele, próbáltam kirobbantani otthonról) semmi nem működött.

Ha depressziós te egyedül nem fogod megváltani. Szakemberes segítség kell! És ezt tapasztaltból mondom. Hiába voltam mellette, hiába, próbáltam megoldani az életét, mindig csak sírt, hogy nincs senkije...

A gondok mélyen vannak, akkor szakember. Ne várj vele.

Annyi időt,amit jó érzéssel rá tudsz fordítani.

Ha a dolog nyomasztó teherré válik,azt ő is megérzi h igazából bárhol máshol szívesebben lennél,mint vele.

Noblesse Oblige, kedves válaszoló, nagyon jól mondja. Ezt én is tapasztalatból mondom, csak a másik oldalon álltam. Olykor még elidőzöm ott, mint a STOP táblánál. :) No, de nem én vagyok a téma.

A kiváltó okot kell felismerni, szembenéznie vele, majd igyekeznie megszüntetni, de ezért nagyon meg kell dolgoznia. Te, mint segíteni akaró, támasz lehetsz számára, de vigyázz, ne ess a ló túloldalára. Ne szolgáld ki, amit egy kis erőfeszítéssel maga is meg tud tenni. Noszogatással nem érsz el semmit, inkább úgy csináld, hogy kedvet kapjon hozzá, pl. megbeszélitek, hogy másnapra, vagy amikorra mész hozzá, csinálja meg. Itt neked kell tudnod mit hanyagolt el látványosan, lehet az egy hajmosás, vagy kitakarítani a mosdót, ilyesmik. Cseerébe te meglátogatod és esetleg elmentek járni egyet, ha csak a kisboltig is. Kis lépésekben haladni. Ne ígérj neki olyan dolgokat, amiket tudod, hogy nem fogod tudni betartani, mert akármilyen kis dologról legyen szó, azt ő óriásinak fogja látni. Lehet most azt gondolod, inkább magára hagyod, ha ennyi macerával jár, de jusson eszedbe, ő veled volt, amikor más nem. De! És nagyon fontos! Ha nem megy el orvoshoz, őszintén mond meg neki, hogy akkor semmilyen formában nem támogatod. Anyagilag, ha megengedheti magának (nem te, ő!), a pszichiáter mellett járjon pszichológushoz.