Mi a véleményetek erről?
Szeretnék pár dolgot írni arról, hogy miért tettem. 38 évesen még szülővel élek, mert nincs pénzem elköltözni otthonról. De
az otthon csak idézőjelben van, mert ez nekem nem otthon, hanem egy kilátástalan, borzalmas, magányos hely. Nincsenek
barátaim. egyedül járok mindenhová. Soha nem volt pár hétnél hosszabb kapcsolatom, és soha nem volt viszonzott szerelem az
életemben. Senki nem hív fel, senki nem akar találkozni, beszélgetni velem. Ha találkozni szeretnék a néhány megmaradt
ismerősömmel, leráznk hogy majd, most nem érnek rá. A nőknél semmi esélyem. Csúnya vagyok, jelentéktelen és unalmas, és
annyi visszautasítás és csalódás ért már, hogy már próbálkozni sem merek és nincs is kedvem. Az elmúlt években minden
kapcsolatteremtési próbálkozásom kudarcot vallott, párkapcsolatra, szexre és barátkozásra vonatkozólag is. Életem során
nagyon ritkán dolgoztam, mert csak 8 általánosom van, és nem bírtam azokat a munkákat, amiket ilyen végzettséggel kapni
lehet. Most néhány hónapja dolgozom, de ebben sincs sok örömöm. A munkahelyen is állandóan egyedül vagyok, nem tudom
rendesen kipihenni magam az úgynevezett családom életviteli szokásai miatt, és a (meglehetősen kevés) pénznek sem tudok
örülni. egyedül még ez sem jó. Régen nem tudtam beülni valahová egy kávéra sem, mert nem volt pénzem, most be tudnék ülni,
de minek, ha nincs kivel.
Nem bírom tovább ezt a magányt és kilátástalanságot. Hiszek a halál utáni életben, abban, hogy az ember ott megértheti,
miért volt ez a sok szenvedés, és feloldódhat ez az egész, és jobban fogom érezni magam egy idő után. Lehet hogy tévedek.
De ezt ami van, nem bírom már tovább, és nem tudok változtatni sem. Nagyon sok mindent megpróbáltam már, és semmi nem
sikerült. Egyszerűen nem látok más megoldást. Nem hiszem hogy bárkinek is szenvedést okoznék ezzel, esetleg a
munkatársaimnak, de nekik is csak azért, mert idő, mire helyettem találnak embert. De amúgy, az ismerőseim, rokonaimnak
szerintem mindegy, vagy közönnyel, vagy megkönnyebbüléssel reagálnak arra, hogy már nem élek.
Ha bárki olvassa ezt, csak azt akarom mondani, hogy nem volt itt velem senki, aki segített volna, és nem láttam más
megoldást. Én nem így terveztem ezt az életet, nyilván nem erről álmodtam gyerekkoromban. Sajnálok minden fájdalmat, amit
bárkinek okoztam életemben, és arra kérlek benneteket, ha ilyen embert láttok, mint én, segítsetek neki és törődjetek vele,
hogy ne érezze így magát, és ne jusson erre a sorsra, amire én.
válasza:38 évesen kb 15 éve dolgozol, de ennyi idő alatt sem sikerült elvégezi egy olyan 3 éves főiskolát estin, amivel annyit keress, hogy a saját lábadra állj?
Érdekes.
válasza: válasza:Én a munka hiányára vezetnék vissza mindent.
Ha nem bírtad a 8 általánossal végezhető munkákat, akkor miért nem tanultál tovább? Sokat voltál munka nélkül, akkor legalább hasznosan töltötted volna el azt az időt.
Nem kell feltétlenül egyetemre gondolni, de pl. egy jó szakma. Ezeket még a munkanélküli központ is támogatja, és még pénzt is kapsz a tanfolyam ideje alatt. De ennyi év alatt már több iskolát is el lehetett volna végezni.
Én nem csodálom, ha elkerülnek az emberek. Persze lehet, hogy te egy nagyon jólelkű, kedves ember vagy, de nem fognak odáig eljutni, hogy megismerjenek, mert ez az életvitel taszító, ijesztő sok ember számára. Mármint, hogy 8 általánosod van, alig-alig dolgozol, többet voltál munka nélkül, mint munkával.
Biztosan sokan írják majd, hogy gáz, hogy otthon élsz. Szerintem ez annyira nem gáz. Rengetek ember él otthon felnőttként is. Ettől még lehetnének barátaid és barátnőd is.
Szóval szerintem még nem késő. Tanulj valamit. Akár munkaügyi központon keresztül. Így lesz lehetőséged normálisabb munkát találni, amit talán jobban szeretsz és jobban keresel vele.
A suli, tanfolyam, munkahely mindig jó lehetőség új ismerősöket, barátokat szerezni.
Írod, hogy vannak még néhány ismerősöd, csak sokszor nem érnek rá. Szerintem ne haragudj rájuk ezért, és ne érezd úgy, hogy le akarnak rázni. Valószínűleg nekik több dolguk, feladatuk van, mint neked. Pl. család, ház fenntartása, stb.
Szóval ne azt nézd, hogy mi rossz, hanem, hogy mi jó!
Tanulni tudsz.
Dolgozni tudsz. Ha jól értem, most is dolgozol éppen. Ez jó.
Keress magadnak közösséget. Pl. ha nem vagy teljesen ellene, akkor én ajánlanám a vallási közösségeket. Lelkileg is nagyon sokat tudnak segíteni. Nem kell arra gondolni, hogy akkor valami imacsoporthoz kapcsolódj. De pl. önkéntes munka a helyi plébániánál. Ott is biztosan meg fogsz ismerni kedves embereket. És ilyen helyekre inkább azok járnak, akik nem ítélnek el rögtön azért, mert nincs olyan nagyon sikeres életed.
válasza:Nézd, a helyzet az, hogy bár a sors tényleg sokszor nagyon igazságtalan, de azért nagyon-nagyon sok minden rajtad múlik, és igazából fejben dől el.
Az első lépés, hogy el kell fogadnod magad. A legtöbb esetben nem az a boldogság kulcsa, hogy más emberré váljunk, hanem az, hogy elfogadjuk önmagunkat. Ha te nem vagy egy bulizós, pezsgő társas életet kedvelő ember, akkor nem kell erőltetetten azzá válnod!
Viszont meg kell tanulnod a saját bőrödben boldogulni.
Az, hogy most hol laksz, az egy dolog. Az én meglátásom az, hogy ennek sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Meg ez is egy olyan dolog, amin csak feleslegesen bosszankodsz.
A legfőbb probléma az önértékeléseddel és önbizalmaddal van. Oké, nem volt eddig még komoly kapcsolatod. És? Tegyél érte, hogy legyen! Tudod, mi az, ami egy nőt a leginkább elriaszt? A negatív hozzáállás. Ha pozitív és energikus vagy, az akkor is vonzó, ha mondjuk külsőre nem vagy egy Don Juan. De ha eleve azt mutatod meg magadból, hogy "én nem érek semmit, bennem semmi érdekes nincs", akkor tényleg nem lesz sikered.
Munka, tanulás, karrier. Tény, hogy azzal a 8 általánossal nagyon elszúrtad. De az érettségi nincs korhoz kötve. Igen, komoly erőfeszítésbe kerül újra nekiállni tanulni, de nem lehetetlen. Sok embert ismerek, aki 20-as, vagy akár harmincas éveiben tette le az érettségit. Soha nem késő, mint ahogy utána egy jobb, érdekesebb szakmát tanulni sem késő.
Nem ilyen életet terveztél gyerekkorodban. De egyedül rajtad múlik, hogy mennyire sikerül valami ahhoz hasonlót elérned. Persze, ha te a kisujjadat se akarod mozdítani, és csak egyet panaszkodni jöttél ide, akkor tényleg nem fog semmi változni. De ha akarod, akkor simán lehetséges.
válasza:Olvasod a válaszokat? Erősen szorítok hogy igen.
Figyelj... Ez a te döntésed amit tiszteletben kell, hogy tartsunk, de előtte kipróbálnál még pár dolgot kérlek? Hátha. Illetve előtte válaszolnál egy kérdésemre? Most kéred, hogy mit tegyünk, de őszintén, te hogyan vennél észre egy ilyen embert, illetve mit mondanál neki/tennél érte?
Az a pár dolog...
- Ismerkedni a kollégákkal? Sok helyen dolgoztál már, ha most túljutnál az alapismertségen, talán barátokra lelhetnél.
- Alkotni. Varázslatos terápiásmódszer, és ki tudja, talán kiderülne valami rejtett tehetséged.
- Munka mellett végzettséget szerezni. Jó lehetőség mind kiugrani, mind ismerkedni.
- Önsegítőcsoporttal, oder pszichológussal beszélni, mert még egy próbát minden megér.
- Lelkigyakorlaton részt venni? Azt mondtad, hiszel, de nem tudom, a vallásokkal hogy állsz. A misék végén sokszor hirdetnek vasárnaponta, talán a közeledbeb is lesz egy.
- Nyelvet tanulni - mert jó érzés akárcsak pár szót váltani külföldiekkel, és néha valódi barátságok lehetnek belőle (ez igaz és tapasztalat.)
válasza:Egyenlőre röviden annyit,
hogy ha alig dolgozol és még a munkaügyibe se jársz, akkor biztos pocsék a viszonyod a NAV-val.
A háziorvosod és pszichológus nem látott téged elégszer!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!