Hogyan lehetnék az a tipikus 'magányos, de nem stresszelős' srác?

17 éves fiú vagyok.

Nem igazán vannak barátaim, ennek egyszerű oka az, hogy nem merek beszélgetni még évek és csomó közös program után sem például az osztálytársaimmal.

Mostanában jöttem rá, hogy igazából a többségük csak kihasznál valamilyen piti dolog miatt, vagy csak pusztán szánalomból/sajnálatból szól néha hozzám is.

Mivel ennek semmi értelme, és tudom, hogy úgysem tudnék változtatni azon, hogy nyitottabb legyek, ezért gondoltam nem is próbálkozom tovább.

Nem megyek el több bulira, nem erőltetem a már alapból borzasztóan halott és értelmetlen beszélgetéseket, nem alázom meg magam még több lánynál, maximum 1-2 "barátot" tartok magam mellett muszájból, de ennyi.

A baj az, hogy magamat ismervén úgyis az lesz, hogy emberek között (pl iskola) ugyanúgy borzasztóan szánalmasnak és szánnivalónak fogom érezni magam amikor egyedül vagyok, mint most. Viszont mint említettem barátkozni nem tudok és nem is akarok már.

Hogyan nyugodjak bele, hogy egyedül leszek?

Tényleg nem megy és semmi értelme erőltetnem a látszattársaságokat, hisz az ilyen emberek 90%-a nem tart a barátjának, de még csak a nevemet sem tudja.