Ha egyszer bekerülök az öregek otthonába, akkor?

Stílusodból kiindulva az a fajta vagy, akinek mondhat bárki bármit, de azért válaszolok :)

Nagyon szarul kell kijátszani azokat a bizonyos kártyákat ahhoz, hogy valaki akaratán kívül bekerüljön az öregek otthonába. Tudatosan lehet máshogy is alakítani, legtöbbször elég már az, ha az ember nem hagyatkozik a pénzéhes utódjaira.

Ha mégis bekerül és nem az elfekvőre, akkor olyan nincs, hogy nincsenek körülötte, mert tele van hozzá hasonlóakkal az intézmény. Történni is mindig történik valami, mert jobb helyeken tartanak foglalkozásokat és ünnepségeket is. Némelyik idős imád otthonban élni, sokkal jobban érzi magát, mint odakint.

Drágább helyeken a feneküket is fényesre nyalják, csak hát oda tényleg tervezni kell és nem beesni. Egy idős ismerősöm váltott ki magának egy ilyen helyet és csak azért hagyta ott fél év múlva, mert hiányzott neki a kutyája.

Amúgy aki olyan egészségügyi helyzetbe kerül, az meg már sehogy nem fogja szegény kiloccsantani a saját agyát, max. ha segít neki valaki.

És ha nem kerülsz be? Kint nem az van, hogy esetleg nem lesz senki, semmi?

Nem az a lényeg, hogy helyrajzilag hol élsz. Hanem hogy vannak-e, akiknek érdek nélkül fontos vagy. Ha vannak, akkor bárhol laksz is, oda fognak járni meglátogatni továbbra is, ugyanúgy szerveznek programokat, ha korábban is szoktak, semmi sem változik amiatt, hogy esetleg beköltözöl egy öregek otthonába - ahova önként költözöl be, és akármikor ki is költözhetsz újra, nem börtön.

Nézd... kinek hogy. Hozzáállás kérdése is.

Láttam én már olyan embert, aki önszántából vonult be az otthonba. Ahol aztán új embereket ismert meg, új barátai lettek, és mondhatjuk, hogy az állapotához képest egész tartalmasan teltek a napjai. Gyakorlatilag élete utolső évtizedében az életminőségét drasztikusan emelte az, hogy otthonba vonult.

Én - bár még elég távol vagyok ettől az életkortól - nem szeretnék ilyen intézménybe kerülni, ahhoz túl önálló és introvertált személyiség vagyok. De ez csak én vagyok, más erről másképp vélekedik. Nem vagyunk egyformák.

Az pedig, hogy "már nincs visszaút", stb... miért, 30 évesen van még visszaút a fiatalságba? Vagy egy friss nyugdíjasnak a középkorúságba? Vagy egy tininek a gyermekkorba? Ugye, hogy nincs! Az idő előrefelé megy, akár az élet. Ami egyszer elmúlt, az már nem tér vissza újra, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének új célok, amiért érdemes élni. (És tegyük hozzá, - sajnos - jópár olyan ember van, aki középkorú, saját egzisztenciával rendelkezik, de feleannyit se éri az élete, mint sok otthonban élő, boldog nyugdíjasé.)

Kiút meg, ha nem egy önellátásra képtelen, beszámíthatatlan demens emberről van szó, akkor természetesen van. Dönthet úgy, hogy ő holnaptól nem akar ott lakni. Attól, mert idős, még ugyanúgy joga van a szabad mozgáshoz, mint bárki másnak.

#2: Azért annyira nem kell buritálisan rosszul játszani, sajnos a sors könnyen képes tragikus fordulatokra, viszont ez azért tényleg nem úgy megy, hogy ha az apja ellen hangolt fiacska úgy dönt, hogy holnaptól márpedig a fatert berakja a kóterba, akkor az úgy is lesz. Akarata ellenére egy beszámítható embert nem lehet otthonban elhelyezni. Akkor sem, ha fél tucat rosszindulatú rokon szeretné ezt. Az ilyen intézkedésekhez vagy óriási akaratgyengeség, vagy igazságügyi elmeorvosi szakvélemény szükségeltetik.

"30 évesen van még visszaút a fiatalságba? Vagy egy friss nyugdíjasnak a középkorúságba? Vagy egy tininek a gyermekkorba? Ugye, hogy nincs! Az idő előrefelé megy, akár az élet. Ami egyszer elmúlt, az már nem tér vissza újra, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének új célok, amiért érdemes élni."

https://www.youtube.com/watch?v=E-t7OGNahi4

:)