Egyre jobban arra vágyom, hogy egyedül legyek otthon. Valami baj van velem?

Én is ilyen voltam. A hirtelen hangulatváltozások természetesek, ahogy az is, hogy térre van szükséged. Nekem is volt mindig, nem szerettem, ha belemásztak az aurámba, más meg imád a szülei nyakán lógni. Ma már 27 vagyok, átértékeltem a dolgokat, mivel a szüleimtől távol kerültem, ugyanakkor továbbra is igénylem a teret és a privát szférát úgy is, hogy a párommal élek. Valaki furcsállja, hogy beülünk külön szobákba és nekünk ez így jó. Mi viszont így vagyunk boldogok. :)

Szóval nem gondolom, hogy ez alapvetően gond lenne, a lázadás (mindig az kéne, ami éppen nincs, ami van az meg sosem jó) pedig természetes tini felfogás. :)