Nem tudom a világban a pozitívat meglátni, és ezzel a családomat is lassan magamra uszítom. Ti mit tennétek a helyemben?

Nem fogok továbbtanulni, marhaságnak tartok milliókat kifizettetni, meg eladósítani a szüleimet azért, hogy utána legyen egy papírom, amivel villoghatok hogy nekem ilyenem van. Olyan munkát akarok végezni, ahová elég az érettségi, és nem a papíron múlik minden, csak ezzel is az a baj, hogy a szüleim nem támogatják. Akartam én már csomagszállító, mozdonyvezető, kamionsofőr, autószerelő lenni, de mindenről lebeszéltek, mert veszélyes, nem fizet jól, tönkremegy az egészségem, stb. De menjek informatikusnak, merthogy az nagyon jó, meg jól keres, én meg nagyon értek ahhoz, mert át tudom állítani a FB adatlapot nyílvánosról zártra. Hú-ha. Túlzottan óvnak, én ezen munkák valamelyikét élvezném, de ők nem szeretnék hogy ezt csináljam.

Lehet, hogy nem normális, de én a mai emberekkel nem tudok szót érteni, amikor az osztályközösségemben konkrétan az a mindennapos téma hogy ki mennyire rúgott be, meg hányszor kefélt már életében, én az ilyen emberektől hányingert kapok. Az idősebb (40+) korosztállyal viszont sokkal jobban szót értek, az a korosztály sokkal érettebb, rengeteg ismerősöm van aki ebbe a korosztályba tartozik, és nekik is a bréjük tele van a mai fiatalokka. Viszont az én korosztályomból konkrétan 4 olyan ember van, akivel kölcsönösen keressük egymás társaságát.

2) Igen, sajnos sokszor ezt hajtogatják ők is, innen indulnak a viták, hogy jaj, el lett cseszve az egész.

Mindig felhozzák a környékbeli gyerekeket, hogy jaj ezek, jaj azok.. Ismerem őket egész gyerekkoromtól. Nálunk a szüleim felváltva melóztak (fater állandó éjjeles, muter állandó nappalos volt) így mindig itthon volt valaki, az említetteknél viszont 0-24 melózott mindenki, kb mindig egy idősebb környékbeli vagy nagyszülő "vigyázott rájuk", így ők állandóan kint tudtak lenni az utcán, sok olyat csináltak, ami nekem kimaradt gyerekkoromból. Rám mondják a környékbeliek, hogy nézd, mintagyerek, rájuk nem mondták sose, de azt vettem észre, hogy ők boldogabbak, könnyebben megnyíltak, életre valóak lettek.

5) Pacsi! (Y) Ahogy én tudom, a korosztályunknak a 4-5 százaléka ilyen, csak valahogy nem az én környékemen vannak azok, akik ebbe a csekély számadatba tartoznak.

6) Én már felhagytam azzal nagyon rég, hogy nyissak bárkire. Általánosban idióták voltak körülöttem, aztán felvettem egy szakközépiskolába, ahová 1 évig jártam, onnan származik 2 barátom, a többiek prolik voltak, aztán átjelentkeztem egy gimnáziumba (különbözetivel) hátha jobb lesz.. Hát, a színvonal mindenképp jobb, de itt meg bunkó lenéző fos az összes, szóval, ezen már meg sem lepődök. Nekem nem a komfortzónából való kilépésre van szükségem, hanem pont hogy benne akarok maradni, és ezt akarom megértetni a szüleimmel, meg mindenkivel, hogy én így jól érzem magam.