18 évesen érdemes egyedülléti problémákkal pszichológushoz fordulni?

Teljesen megértem, ha most egyesek azt fogják írni, hogy csak túlreagálom a helyzetet és ahelyett, hogy egy hatalmas p*nci lennék, inkább szedjem össze magam és próbáljak fontosabb dolgokra koncentrálni, de azért kiírnám ezt a kérdést.

Szóval tulajdonképpen annyiról lenne szó, hogy katasztrofális a szociális életem. Úgy 4-5 éve, hogy többé-kevésbé egyedül tengetem a mindennapjaimat.

A régi barátaim egyszerűen kidobtak. A mai napig nem tudom még csak az okát sem, emellett nem hajlandóak velem szóba állni. (Interneten tiltanak, a valóéletben pedig szó szerint menekülnek előlem vagy úgy tesznek, mintha nem is hozzájuk beszélnék.)

Új kapcsolatokat kialakítani pedig nem igazán sikerül.

Amennyire én látom a korosztályom már inkább az individuumot és a kirakat-kapcsolatokat favorizálja, míg a mögöttes értékek szép lassan kezdenek teljesen semmivé válni.

Lényegében ennyi.

Én elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy:

- Mennyire gyakori az ilyesmi az én koromban?

- Mit lehet tenni ellene?

- Hol van bennem a hiba?

- Túl komolyan fogom-e fel az ilyesmit?

- Ha igen, másoknak ez miért nem fontos?

stb. stb.

Nem tudom, hogy mennyire érné meg ezzel szakemberhez fordulni. Kinevetne-e az ilyesmi miatt vagy megpróbálna-e rólam annyit leakasztani amennyit tud azzal, hogy járjak el hozzá rendszeren.