Depresszióval küzdök már évek óta. Folyton magányos vagyok, még ha vagyok is valakivel, annyi érzés teng bennem amit nem tudok olyankor leírni, hogy legtöbbször sírógörcseim alakulnak ki. Esetleg van-e valamilyen gyógymód, vagy meditáció?

Bírom, hogy amikor depi a téma akkor sosem 40+ 50+ évesek írnak, akikkel egy csomó rossz dolog történt már az életük során és ez megviselte őket, hanem 15-25 évesek akarnak a kardjukba dőlni, és egyszerűen fogalmam sincs mitől.

Azt látom és olvasom, hogy internet...egyedül van...nem tud beilleszkedni...nincsenek barátai...nem tud magával mit kezdeni...nincs munkája...nincs ötlete mit kezdjen magával -- de mitől alakult ki tömegesen ez a jelenség?

Mindenki gyógyszert meg orvost javasol, de attól a probléma még nem oldódik meg, mert egyre fiatalabb korosztály lesz lelkileg életképtelen. Ezen ki segít? Vagy mindenki járjon orvoshoz és gyógyszerezze magát, ez a megoldás?

Ez generációs probléma: 13 évesen vagdosás, 20 évesen "meg akarok halni" - másoknak is feltűnt ez a dolog?

Ezekben a sztorikban hol vannak a szülők? A gyerek a számítógép és a mobil mellett nő fel és attól lesz ilyen szerencsétlen és elhagyatott? És a szülő ezt nem veszi észre, hogy a gyerek csak nő de semmi értelmeset nem csinál csak döglik a szobában a gép előtt?

Hű hármas, annyi minden közrejátszik itt, hogy nem is lehet egy oldalon összegezni. Sajnos a depresszió valós, láttál mostanában kicsi gyerekeket? Nekem megszakad a szívem, de akkor döntöttem el, hogy nem fogok szülni, amikor egy nap egyhuzamban három olyan óvodáskorú gyereket is láttam, akik gondterheltebbnek tűntek, mint egy nyugdíjas. Nem vagyok öreg, de az én időmben még nem így néztek ki a gyerekek...

Hol kezdjük... ott a média. Már kiskoruktól kezdve nézik a gyerekek ezt a sok agyhalott műsort és filmet, benne az élet rózsaszín ködön át, teljesen más példát látnak maguk előtt, mint amit kéne. Ahelyett, hogy a való életben tapasztalnának és ahhoz igazodnának, azt a sok elérhetetlen dolgot hajszolják, amit a tévében látnak. Hazugságban nevelkednek. A szülők most már nincsenek sehol, szarnak az egészre és ez egyre rosszabb lesz. Anyukák nyomkodják a telefont a buszon, a boltban, az utcán, a gyerek meg fogalmatlanul téblábol körülöttük egyedül.

Kiskoruktól kezdve egyre leterheltebbek, a tanórák és az elvárások nőnek, az otthoni stressz nő, a fogyasztói társadalom meg felemészti őket. Ahelyett, hogy gondtalanul játszanának szünetben egymással, mint mi, azt méregetik, hogy kinek van jobb okostelefonja, márkásabb cipője. Általános alsóban!

A személyes kommunikáció kezd kihalni, az általad említett korosztály még aktív szocializációban töltötte a fiatal éveit, a mostaniaknak meg marad a chat a pornó meg a gyorskajáldák. Az emberek már nem bíznak egymásban, a személyes kötődés hiánya miatt képtelenek tartós, egészséges kapcsolatokat kialakítani.

Abba bele se megyek, hogy milyen vegyszereket tömnek beléjük a szülők kaja néven, és az milyen hatással van a hormonrendszerükre.

Lesz ez még rosszabb is, meglásd.

Kérdező, bocsi az offért. Ha már úgyis sportolsz, járj sportklubba vagy csoportos foglalkozásokra, próbálj meg egy-két jó haverra szert tenni, hátha. Hidd el, ilyenkor a társaság a kulcs, minél több időt töltesz másokkal, annál kevesebb jut agyalni :)

#3

1. Az, hogy a GYK tele van problémás emberekkel, nem jelenti azt, hogy az itteni gondok általánosak.

2. A depresszió igenis betegség, amit kezelni kell. Hogy hogyan, az már egy másik kérdés. Nyilván a gyógyszeres kezelés a gyakori, mert az olcsóbb a TB-nek, mint a pszichológus.

3as vagyok.

Nagyon szívesen!

Látom annyi jött le az egész generációs problémából, hogy gyorsan meg kell sértődni és vagdalkozni kell. Nem csodálom, hogy nincs melletted senki, ilyen hozzáállással. Mások is tudnak ám ilyeneket írni, sokakat nem az édes otthon várt otthon.

4-es

Pont emiatt nem szülök én sem, nem fogok ilyen világban gyereket nevelni.

A tömeget követni értelmetlen, ha meg kilóg a sorból akkor mehet ő is gyógyszerért a pszichiáterhez 20 évesen, vágásokkal a karján.