Gyermekként és tinédzserként szerettem egyedül lenni, felnőttként meg majd megőrülök tőle. Akkor miért szerethettem a magányt, most pedig miért nem tudom elviselni? Más is így van/volt vele?
Figyelt kérdés
Sajnos az hogy gyermekként és tinédzserként a magányt részesítettem előnybe,meghozta a gyümölcsét: igazából nincsenek barátaim,akikkel bármikor bárhova mehetnék. Most már hiába szeretnék társaságot magam köré,az a "vonat" már elment...2018. jan. 30. 12:20
1/5 anonim 
válasza:
válasza:Mert gyerekként, tiniként az nem igazi magány. Ott vannak szüleid.
2/5 anonim 
válasza:
válasza:Már miért lenne késő most barátokat szerezni? 78 éves nagymamám is jár nyugdíjasklubokba és bizony kialakított új kapcsolatokat:)
Ami meg a kérdést illeti, gyerekként bántottak? Mert ha igen, könnyen lehet, hogy eleged lett az emberekből. A terrorizáló közegből kilépve viszont ez az érzés sokszor elmúlik.
4/5 anonim válasza:
válasza:Ismerős.
De nekem szerencsém van, mert csak most fogok egyetemre menni, és ott még tudok barátokat szerezni, sőt szerintem ott lehet a legjobban.
5/5 A kérdező kommentje:
4-es Háát,remélem akkor neked több szerencséd lesz. én már egyetemre járok,jövőre fogok végezni. De csak olyan felszínes kapcsolatokat sikerült kialakítani,ami a sulira korlátozódik. Egy alkalmat leszámítva nem is voltunk közös programon.
2018. jan. 30. 21:17
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!