Kedvetlen, erőtlen, magányra vágyó vagyok mostanában. Mi lehet ez?

Nincsen motivációd. Gondolom mókuskerékben futkosol. Próbálj meg kipróbálni új dolgokat (zene, tánc, sport, kézműves dolgok stb.) vállalj önkéntes vagy segítő munkát, az kirángat a fásultságból, lehangoltságból, valamint a természet közelsége is mindig jó hatással van (rám legalábbis). Állíts fel célokat, ha nincs nagy, az sem baj, akkor apróságokat, amiket meg akarsz csinálni/el akarsz érni. Aztán idővel lesz kedved és okod felkelni.

Őszintén szólva tényleg értelmetlen az egész. Bármi, amit csinálunk. DE ennek tudatában sem szabad negatív mentalitású embernek lenned, mert úgy még inkább szenvedés lesz az életed. Ez talán az egyik legnehezebb feladat. Bárki, aki egy kicsit is kapirgálja annak a töménytelen undorító hegynek a felszínét, egy kicsit is tudatában van annak, hogy az életünk minden egyes pillanata egy globális manipuláció része, minden pillanatot bárhová néz csak hamis felszínességet lát, undorral és elkeseredettséggel kéne töltenie. Persze lehet egy egyéni kis célod, egy répa a mókuskerék előtt, hogy még jobban hajts. Mondogathatod magadnak, hogy azért érdemes hajtanom és küzdenem. A szánalmas kis életünknek a répa által tulajdonítunk értelmet és ugyanakkor motivációt szerzünk, hogy kitartóbban hajtsuk a kis személyre szabott mókuskerekünket. Viszont az a répa csak egy illúzió, tulajdonképpen értéktelen mindenki más számára rajtad kívül. Az igazi lényeg az, aminek termeli az energiát a milliárdnyi bután tartott kis mókus a kerekek hajtásával, a nagy és hatalmas gépezet, a rendszer, ami nem ereszt bárhogy is futnál, mindig visszaterelnek.

Én is így vagyok sajnos .

Tényleg keress valami új hobbit, de szerintem fontos, hogy szedjél valami jóféle vitamint. Én ilyenkor tavasz előtt mindig észreveszem magamon ezt a kedvetlenséget. Tél-végi depresszió.

A depressziót az érzések elfojtása okozza(depresszió=elfojtás,elnyomás). Ki kell adni magadból mindent,ami fáj és szabadjára engedni az érzelmeidet.