Van itt olyan, aki senkivel sem beszél, és így érzi jól magát?
Azt vettem észre, hogy én szándékosan építem le az embereket magam körül és zárkózom be a saját világomba.
Nincs kedvem kommunikálni, embereket megismerni.
Persze jólesik néha, de inkább jobban szeretek csendben maradni, és kerülni az emberi kapcsolatokat.
Egyszerűen én így érzem jól magam. Bár jelenleg nekem nincsenek barátaim, párom, úgy érzem, hogy egy párkapcsolat jól jönne, és ennyi...
De ez a félelem vezérelte élet senkinek sem jó. Én is sok mindentől féltem/ félek, teljesen feleslegesen. Csak a saját életemben gátol meg. Ismerek olyat, aki azért nem akar gyereket (tehát a saját család lehetőségét dobja el) csak azért, mert fél, nehogy a gyereke beteg legyen vagy előbb haljon meg mint ő. Ezért az egészet nem csinálja. Állatot is ezért nem akar tartani soha többé (volt neki).
Olyan ez kicsit, mintha azért nem élnél, mert félsz, hogy élni fogsz. A fájdalom ugyanúgy hozzátartozik az élethez. A nélkül soha nem tudnánk értékelni mindazt, ami jó.
Mindenkinek össze kell(ene) szednie magát, ha más nem felvértezni magunkat. Minden embert ért sok pofon az életben. Nem véletlen hogy felnőttként már nehezebb barátkozni mint gyerekként. Óvatosabbak vagyunk. Na de ez ne teljes elszigetelődést jelentsen. Inkább bölcsebb, mérlegelő, lassú ismerkedést, új emberekkel való óvatosságot maximum. :)
2-es voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!