16 éves vagyok és még nem volt baratom, az osztalyomban emiatt “szekalnak”, mit csinaljak?

Nekem sem volt barátom 16 évesen. Sőt, az osztályban több lánynak nem volt barátja 16 évesen... És, miről is maradtam le? Semmiről... Megvártam,amíg szerelmes leszek vkibe, aki viszontszeret, és most nagyon boldog vagyok így:) Abszolút nem bánom, hogy nem jártam fűvel-fával, csak mert mások igen.

19/L

Ha a fiúk szekálnak emiatt, akkor mondd ezt:

- Itt vagyok, járhatsz velem, vagy tán nem mersz?

Ha a lányok szekálnak, akkor meg ezt:

- Épp kinéztem magamnak a pasidat, ugye nem baj, ha rástartolok, aztán majd meglátjuk, kit választ kettőnk közül. :)

Engem is szekáltak eleget. Néhány osztálytársamról nincs nagyon jó emlékem. Kissé visszahúzódó voltam. Tehát nem vágtam vissza nekik. Eszed, mint közöd? Semmi!

Ettől függetlenül hiába mutattak be bárkinek is, képtelen voltam csak azért egy kapcsolatba belelépni, hogy "legyen valakim".

Ez ellenkezett a belső értékrendemmel.

Jó néhány barátnőm várandósan ment férjhez.

Én meg tovább tanultam.

A tanulás sem volt divat, azért is szekáltak eleget.

Átvergődtem magam a kamaszkoron.

Az egyetemen sok értelmes fiúval találkoztam.

Az volt számomra a nagy barátságok időszaka.

Nagyon jó baráti társaság, csapat alakult ki.

Még most is tartjuk a kapcsolatot.

Megismertem valaki, akit nagyon is eltudtam volna képzelni páromnak. Sok másik fiút pedig visszautasítottam.

A nagy szimpátiám nem viszonozta az én érzéseimet. Nem tetszhetünk mindenkinek és nekünk sem tetszhet mindenki.

Most 28 évesen azon parázom, hogy egyedül maradok.

De még mindig képtelen vagyok kapcsolatba csak azért belemenni, hogy ne maradjak egyedül.

Lehet, háza, autója, de ha nem tudom elfogadni a közeledését, azt gondolom, hogy csak kihasználnám és bántanám a saját biztonságom érdekében. Mindenki megérdemli, hogy szeressék.

Tehát ismerkedni kell 16-évesen, de okosan.

Én nem vagyok pozitív példa, de talán ebből is lehet tanulni valamit.

Drukkolok neked!