Miért vagyok ekkora semmi?

Szóval egyáltalán nincsenek barátaim, akik voltak, azok is egy idő után egyszerűen meguntak és ellöktek maguktól. Már nem merek egy másik embertől egy egyszerű kérdést megkérdezni, mert annyira félek, hogy elítélnek.

1 évvel ezelőtt egy nálam 6 évvel idősebb srác hülyítgetett aztán a földbe tiport, és kb. 8 hónapig szenvedtem miatta, nyáron összejöttem egy fiúval, aki meg féléven keresztül folyamatosan hülyének nézett, hazudozott és csak a volt barátnője pótlékjának használt.

A tanulmányi átlagomat akárhogy próbálom javítani folyamatosan csak romlik, ezzel csalódást okozok a szüleimnek, akik elváltak, és a családi hátterem is elég zűrös. Sosem keres szinte senki, mindenkit nekem kell keresnem, de legtöbbször úgysem érdeklem őket.

Nem járok semmilyen szakköre, mert a sporthoz béna vagyok és nem is szeretem, a rajzolás az egyedüli dolog, amit kedvelek és létezik szakkör is jelőle, jártam pár hónapig egyre, de ott is annyira elvesztem a tömegben hogy a tanár folyamatosan elfelejtette a nevem.

Önbizalomhiányos vagyok, egyszerűen nem tudok megelégedni magammal, próbáltam tenni érte, hogy ne így legyen, de nem jött össze.

Szociális fóbiám van.

Az osztályom utálom.

Egyébként rajzolok képregényt, amit több oldalra is feltöltök, de az sem érdekel senkit, szoktam wattpadre írni, de ott sincs valami sok olvasom, szóval mit csináljak, hogy ne legyek ekkora szürke nyomorék?