Mit tegyek? Nagyon el vagyok már keseredve.

Tegyél re róla, hogy görcsösen szerezni akarj valakit. Amint átérzed, hogy letettél róla, elkezdhetsz magadból építkezni. Nem leszel jobban, ha maholnap egy srác fehér lovon beleszáguld veled a naplementébe és örök szerelmet fogadtok, mert tőle fogod várni a megváltást. Kiegyensúlyozott párkapcsolatra szert tenni az egyik legkomplikáltabb dolog, de éppen azért, mert a jutalom hatalmas. Amikor az embernek fáj, akkor arra fókuszál, és nem hiszi el, hogy minden elmúlik, jó is, rossz is. Megeshet még bármi az életed során, de alapvetően Te okozod a boldogságot magadnak. Akivel összejönnél most, azt kifosztanád érzelmileg, és szintúgy ő is téged.

Viszont ha megtalálsz valami igazit magadban, az onnantól kezdve olyan sugárzó jelenséggé válik, hogy keresned sem kell a fehérlovas srácot, mert egy istállóból válogathatsz.

Az már egy magasabb tudati szint lesz.

Én azt tudom mondani, hogy az elkeseredésednek is megvan a szeree az életedben, és felül tudsz emelkedni rajta. Mind emberek vagyunk, és bár részleteiben merőben eltérő fájdalmakat élünk át, a nagyobb perspektívában közösségre lelünk, mert mind bolondok vagyunk, akik napról napra elképesztő élethelyzetekkel szembesülhetnek.

Csak gondold végig, milyen érvek alapján mondod, hogy neked sosem lesz senkid, és kezdj el azokon dolgozni. De ez sem verseny, a cél pedig semmiképpen nem az önmagában értéknek minősített "párkapcsolati státusz".

Ellenkező nemű szintén 20 éves, ugyanezzel a problémával rendelkező fiatalként annyit tudok mondani, hogy fogalmam sincs mit tehetnél.

Én azon vagyok, hogy magasról szarjak az egészre. Nem tudok az emberek felé nyitni. Túl szokszor csalódtam bennük gyerekkoromtól kezdve. Egyszerűen nem értelm a nyelvüket, nem vagyok jó a kommunikációban. Három igazi haverom van, azok közül egyik netes ismerős és egyikkel épp megromlott a barátságunk (fogalmam sincs mitől).

Nap mint nap azon a határon vagyok, hogy itt a koleszon kiugrok a hatodikról. De szüleimet féltem. Legalábbis ami még maradt belőlük.

Nekem volt egy törés az életemben, amit már megtaláltam mi és mikor volt az, de nem tudok rajta változtatni.

Magamon pedig az elmúlt évek során már annyiszor változtattam, hogy egyszerűen belefáradtam. Már semmi kedvem sincs magamon változtatni csak azért, hogy aztán mindenki magasról szarjon a fejemre.

Engem sem kedvelt még eddig senki. Na jó, egy lány volt/van, aki kedvel, de minden jel arra utal, hogy csak kihasznál. Nem érzem jól magam emberek között, viszont ha egyedül vagyok irtó szomorúság és depresszió fog el. Ehhez még hozzáadom, hogy ha tömegben ill. valamilyen csoportban vagyok, emberek között, akkor is egyedül érzem magam. És létrejött a paradox.

Sokat tudnék még írni, de mivel senkit nem érdekel, nem fogok. Ha pedig valakit mégis érdekelne, írhat privit.

A kérdezőnek pedig csak a legjobbakat kívánom! A fehér lovag nem fog eljönni, nem mesevilágban vagyunk. De nagyon remélem, hogy meg fogod találni az igazit minél hamarább! :)

olyan nincs hogy sosem lesz senkid..

nekem nincs három ép szervem mégis lehetne párom..a belsődre vigyázz..ahogy írták is..az még idősebben is világít rólad

25f

Mit gondolsz miért nem nyitottak eddig feléd a fiuk? Akartál eddig párkapcsolatot csak nem lett? vagggy nem is igen akartál vagy neked mind1 volt?

Mert valami nem hagy nyugodni ilyen kérdéseknél a miértek és a hogyanok.

Vagy netén lenne jelentkező és magas a mérce v valakiket számba se veszel.

Szerintem nagyszerű dolog, hogy munka mellett tanulsz- ez számomra rendkívül pozitív, azt sugallja, hogy erős vagy. Az erős nők pedig vonzóak- így biztos vagyok benne, hogy valaki vonzódik irántad- nyiss te és keresd meg ;)

27F