Miért fáj ennyire ez a világ?

A hozzáállás a gond.

Persze mondani könnyű, tudom.

De ha azzal a bizonyos lánnyal sikerült összejönnöd, akkor mással is menni fog.

Ismerkedj és, ha valakivel elkezdesz ismerkedni, akkor ezt a pesszimizmust tedd odébb, mert taszító lehet.

Persze, ha szerencséd van, akkor megért, de ne ezzel indíts.

Ha felrerakod a sérelmeid, a dühöd, a csalódottságot és pozitívan állsz a dolgokhoz, akkor össze fog jönni és utána már fel sem kell hozd ezt a témát, mert elillan magától.

Csak adj esélyt magadnak.

Ami egyszer sikerült, az másodjára is fog. Csak másodjára egy normálisabb lányt fogsz ki! :) Fel a fejjel.

Esetleg nem unatkozol?...

Én akkor voltam ilyen amikor unalmasak voltak a hétköznapjaim. Felkel, buszra ül, leszáll, sétál, ül, buszra vissza, haza, kaja, alvás. Nem viccelek, évekig ez ment. Nem értettem miért vagyok ekkora szánalmas csődtömeg, sosem voltak barátaim (bár azok most sincsenek, de nem is akarok), nem volt senkim, egy háziállatom volt, ő is meghalt... gyűlöltem mindent és mindenkit, minden reggel folytak a buszon a könnyeim, elhíztam, betegségeim lettek, ez pedig méginkább a mélybe taszított

Aztán elegem lett, gondoltam mit veszíthetek, nincs is semmim, megpróbálom összeszedni magam. Szereztem egy új szakmát, munkahelyet váltottam, megcsináltam a jogosítványt, kerestem magamnak hobbikat, többek közt az edzést, ami az évek alatt sikerült +20kg-nak is jót tett, a betegségeim is enyhültek vagy teljesen megszűntek, a refluxom például teljesen eltűnt, a vérnyomásom és a vércukrom is sokkal jobb már. Elkezdtem fogyni, azóta a szakmámban dolgozom, és nagyon szeretem! Van egy új háziállatom és a hozzáállásomnak köszönhetően már egy párom is.

Mindezt azért írtam le neked, hogy lásd, van kiút az ördögi körből amiben te most élsz, csak te kellesz hozzá, és az akaraterőd.

Viszont ehhez kell, hogy akarj tenni az ellen amit most érzel, mert amíg ott tartasz, hogy mindenre csak legyintesz és lenyeled a békát, addig semmi nem fog változni.

Keresd meg a problémát és takarítsd el az életedből.

"Hajrá Gyik csapat essetek ti is nekem, üssetek, rugjatok, szedjetek. Ne kíméljetek, még 1 pici hiányzik h a józan eszem is elveszítsem, adjátok még ezt a lökést nekem"

Önként szállsz fel a szoporollerre?

Aztán ha valaki meg elkezdi, aztán meg csak jajjgatsz.... provokáló kérdés...

Én tudom mit érzel :(

Utálom én is már ezt. A barátnőm egy hete hagyott el, ő volt az, aki úgymond értelmet adott az értelmetlen életemnek.

Mindent megtettem érte, de valami mégsem volt jó. Nem tudom, de több lány, kivül bárány, belül pedig egy ragadozó farkas. Természetesen fiúknál is, de egy fiú is össze tud úgy törni egy szakítással mint egy lány.

Nekem is fáj, több sebből is vérzek. Jó lenne veled megismerkedni.

25f

EGYSZER EGY SZERZETES ODAFORDULT DZSÓDZSÚ ZEN MESTERHEZ:

– KÉRLEK, TANÍTS!

– REGGELIZTÉL? – KÉRDEZTE VISSZA DZSÓDZSÚ.

– IGEN! – FELELTE A SZERZETES.

– AKKOR MOSD EL AZ EVŐCSÉSZÉDET! – MONDTA DZSÓDZSÚ

A SZERZETES EZT HALLVA RÖGTÖN ELÉRTE A MEGVILÁGOSODÁST.

Ezzel az idézettel kezdeném. El kell jutnunk a szellemi autonómiához. Tehát azt kell felismerni, hogy a jól-létünk kulcsát ha mások kezébe adjuk (szülői elismerés esdeklése, szerelem, párkapcsolat, barátságok, koolégáris megfelelés stb) akkor mi attól a személytől vagy attól a szituációtól tesszük függővé a saját lényünket. Attól függeni, hogy a másik szeret-e, hogy vélekedik rólam stb, nagyon torz helyzeteket szül.

A saját önmegítélésed a legjobb kezekben magadnál van.

Gondold el, FÜGGSZ. Aszerint ítéled meg magadat, hogy egy másik lény, akinek szintén van lelke, karmája, sorsa, - személyisége és ezek biztosan eltérőek a tiedtől, - mit mondat vele, hogy áll hozzád. Ez olyan bizonytalan helyzeteket szül, mint a gazdasági válság. Aki függött tőle, erősen hatott az életére, aki nem, azéra meg nem vagy jóval kevésbé.

Szerezd vissza lelki autonómiádat.

Gondold csak el, mész az utcán, tudod magadról ki és milyen vagy. Erre mondjuk valaki beszól, hogy dagadt/gebe, csúnya, kopasz, torzonborz stb akármi.

Az eddigi felállás esetén az lenne, hogy "úristen, ez ezt mondta" és sértetten vagy/és dühösen elkezdenéd magadat emészteni.

Autonóm lélekként meg röhögnél egyet és felajánlanád a szemészorvosod telefonszámát.

De ezek a jaj de egyedül vagyok és társai afféle önsorsrontó mantrák nem fognak előre vinni.

Rossz hír: ezzel meló van, nem is kevés.

Jó hír: bárki számára elérhető.

Még ezt ide szánnám:

[link]

Ne támaszkodj az írásra, tapasztalj. Tiszta tudattal.

Ha nem jóban és rosszban gondolkodsz, ki is a te igazi arcod?