Normálisnak számít az az ember, akinek nincs kedve ÉLNI?

Ha konkrétan élni nincs kedve, akkor szánalmas.

Ha szimplán más mint az átlag és más felfogásban él, az már az ő dolga és szánalmas, hogy ezzel foglalkozol.

Ez depressziógyanús, és szakember kellene szerintem.

Jelenleg én is ilyen vagyok. Semmi kedvem semmihez, legszívesebben örökre elaludnék mint Csipkerózsika. Nem akarok meghalni, inkább úgy fogalmaznék, hogy jobb lett volna talán nem megszületni. (Ez nem önsajnáltatós duma, csupán egy objektív tény.) Tehát akkor kellett volna megkérdezni, hogy akarom-e az életet, amikor még nem volt bennem életösztön, tehát amikor még nem születtem meg. Most már b*szhatom, mert már megszülettem. :D Tudom, nem vagyok normális. :D

Istenem, hát persze. Megint jön a sok hülye a depresszióval meg az el kell menni szakemberhez témával. SOHA.

Fogalmatok nincs róla mi az a depresszió. A kis fanyalgásaitok nagyon messze állnak ettől a betegségtől. Egy mélyen depressziós ember meg nem jár ilyen oldalakra, halkan megsúgom :D

Azt a betegséget megrendítő erejű trauma váltja ki, hosszú lefolyással. A kis tini meg fiatal felnőtt problémáitok nem egyenrangúak ezzel. Ennyi szánalmas szerencsétlent, de komolyan...

Nehéz szembenézni az élettel, aláírom. De ha nem megy, azt ne depressziónak nevezzük már, hanem nyugodtan vállald fel: egy genetikai hulladék vagy, aki életképtelen. Vagyis jobban fogalmazva, ezzel hitegeti magát. Bevágni az összeset 5 év katonaságra és tessék parancsolni: épkézláb ember a végeredmény. Ez sem jött be? Genetikai hulladék.

#6:

Jó nagy faxságokat hordasz össze, a depressziót nem csak nagy trauma válthatja ki. Egyáltalán tudod te, hogy mik a depresszió tünetei? A depressziót a rossz szülői neveléstől kezdve a szerelmi csalódásokig nagyon sok minden kiválthatja. Olyan meg nincs, hogy genetikai hulladék, maximum az ilyen férgek azok, mint te, akik úgy ítélkeznek a másik felett, hogy nem is ismerik őket.

Igen, van aki hirtelen jött nagyon nagy trauma után esik depresszióba (pl. ha meghal a gyermeke), de van aki meg szépen fokozatosan lelkileg épül le. Kezdve azzal, hogy a szülei otthon nyomoréknak, életképtelennek nevezik, utána meg a lányok visszautasítják. Egyáltalán nem kellenek halálesetek, vagy végtag elvesztések a depresszió kialakulásához. Számtalan dolog előidézheti.

Szóval vonjuk le a konklúziót: Nem azok a genetikai hulladékok, akik nem látják az élet értelmét, mert a társadalom kitaszítottjainak érzik magukat, hanem azok, akik ilyen ostobák, és még erőszakosan ki is állnak a hülyeségük mellett, mint te, kedves #6-os kommentelő :)