Mi történik az olyan emberekkel akik évekre bezárkóznak?

Én már hosszú évek óta nem járok közösségbe, évente egyszer van egy találkozó, ahol a szövetségeseimet meglátogatom, és ennyi. Egyetemen se érintkezek senkivel, meghallgatom az anyagot, aztán zúzok haza Red Alertet tolni. Az időm 99%-ában egyedül vagyok, és ha kimozdulok, akkor is csak olyan helyre megyek, ahova ember be nem teszi a lábát.

Nos, én megtanultam okosan felhasználni az időmet. Kitanultam a grafikázást, zeneszerzést, az angol nyelv minden csínját-bínját, jó sokat olvasok, és összességében véve sokkal nyugisabb és hasznosabb az életem, mint egy pörgős extrovertált valakinek, akit csak a figyelem elégít ki.

#3 hát igen :D fáj nekik, hogy autodidakta módon többre vittem így náluk, míg ők a húszas éveikben bárpultok előtt fetrengtek mattrészegen a saját fosukban :DDDDDDDDDDDDDDD

Tanulni kellett volna, nem bulikázni :DDDDDDDDD

Amúgy leginkább az önérzeteskedő nők meg a filoszemita selejtek pontoznak le.

Velem is ez van. Reggel felkelek, dolgozom, ott valamennyit azért kommunikálok munkatársaimmal de nem sokat, hazajövök, anyámékkal még annyit se dumálok, sose volt velük túl szoros a kapcsolatom, nem igazán érdekelte őket, hogy mi van velem, azóta csak így eléldegélünk egymás mellett, amíg nem veszek saját házat. Szóval haza jövök, pár szót váltok velük aztán elvagyok magamban, gépezek, filmezek, pihenek. A barátaim lemorzsolódtak, mindig próbáltam keresni őket, találkozót összehozni de egy idő után ráuntam, hogy mindig én szaladok mindenki után. Belefáradtam az emberek f.xságaiba.. szóval nem foglalkozom senkivel, csakis magammal. Tudom elég vegetálós életmódom van, de nekem most ez kell. Rengeteg mindent máshogy látok, magamat is jobban megismertem, lehet, hogy üres az életem de mégis úgy érzem, hogy ez legalább az enyém, őszinte és tiszta, nem kell másokhoz alkalmazkodnom, én irányítok.. persze néha rám tör a magány, olyankor összekuporodva sírok az ágyamon de ez nagyon ritka.. 2 hónappal ezelőtt mindennapos volt :D Életem talán legrosszabb időszaka volt. Sokszor el is gondolkoztam az öngyilkosságon.. De túl vagyok rajta. És örülök, hogy nem tettem meg. Van egy ilyen kis keserédes érzése az egésznek :) Egyedül vagyok, magányosan de mégis tök jól elvagyok.. nincsenek felesleges, üres jópofizások. És hasonlók.. :)

24F