Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Lehet joga az embernek megölni...

Lehet joga az embernek megölnie magát? (Vigyázat, a kérdés borzasztó hosszú és unalmas szöveget tartalmaz! )

Figyelt kérdés

Csak azért kérdem, mert mi van akkor, ha az embernek születésétől kezdve nem volt semmi öröme az életben, csak a fizikai-lelki bántalmazások, a terror, a megaláztatások és csalódások tömkelege (többnyire az illető önmagába vetett hitét illetően) és a folyamatos bizonytalanság és pesszimizmus? Mi van akkor, ha az ember úgy döntött, hogy ELÉG? Hogy ha tudja (vagy inkább érzi) hogy úgysem lesz számára jobb, és mindig belerántja saját magát ugyanabba a negatív élethelyzetbe? Emiatt pedig úgy ítéli meg, hogy nincs értelme ezt az életutat végigjárnia és inkább a „könnyebb utat” választja. Abban az esetben is, ha mondjuk tegyük fel, az illető hisz a túlvilággal kapcsolatos mesékben és hiedelmekben és tudatában van pl. annak, hogy az öngyilkosokra ugyanaz a szenvedés vár „odaát”, mint itt (magyarul nem szabadulnak meg) de úgy van vele, hogy a szenvedés nem számít, csak ne kelljen sohatöbbé senkiért és semmiért (önmagáért sem) felelősséget vállalnia és emberekkel kapcsolatban lennie, hiszen a szenvedés mellett ott van az örök (megnyugtató) magány?


Ennyit a bevezetésről. Most akkor akinek van türelme végigolvasni, azzal megosztanám az élettörténetemet, és az ebből eredő motivációkat:


Apám egy vidékről jött, suttyóból felkapaszkodott pénzes proli (amúgy nárcisztikus szociopata, emellett alkoholista is), akinek milliókat érő vállalkozása van. Azonban a saját gyerekeihez mindig is úgy viszonyult, mint az útszéli csöveshez. Viszont az útszéli csövesnek is több pénzt szórt oda, mint a saját családjának.


Mivel születésemtől kezdve rühellték egymást anyámmal (ennek ellenére nem váltak el, sőt csináltak még két gyereket), ezért mindig külön éltek. Rám (elsőszülöttként) mindkét fél igényt tartott és ki akart engem sajátítani. Ezért a gyerekkorom arról szólt hogy vagy rokonnál, vagy ismerősnél, esetleg fizetett alkalmazottnál voltam, akik közül mindenki úgy bánhatott velem, ahogy akart (lévén a szülőket nem érdekelte mi van velem, csak az általuk választott személy felügyelete alatt legyek). Volt olyan, hogy papuccsal verték a fejem, esetleg nadrágszíjjal ütöttek (míg véres hurkák nem lettek rajtam), esetleg a kerítéshez kötöztek a tűző napra, csak mert ágyba mertem vizelni. Ez volt nálam a kezdet 4-5 éves koromban. Viszont durvább dolgok is előfordultak, amiket inkább nem részleteznék.

A sok gyerekkori huzavona után végül egy ideig anyámmal és a két tesómmal éltem egy telepi panel lyukban, aztán alig 14 évesen apám "magához vett". Hiába volt tele pénzzel az öreg, ő inkább szívesebben élt egy egyszobakonyhás földszintes társasházjellegű putriban, kuplerájban és mocsokban, és ezt az igénytelen életmódot rám is rámakarta erőszakolni.

Mikor anyámmal éltem, a suliban a rossz magatartás és állandó rossz jegyek miatt gyakran vertek otthon (mikor apám nagyritkán hazajött tombolni). Végül 7.-ből 8.-ba is egy gyönge kettes bizivel rugdostak át. Emiatt íratott be apám egy "alapítványjellegű" kisegítő iskolába, ami "elit helynek" hirdette magát, de valójában lehúzós maffiabanda volt, akiknek semmilyen engedélyük nem volt a tanításhoz sem. Ezért nem is tanítottak semmit, a tanárok gyakran be sem jártak. Az osztálytermek inkább hasonlítottak megvadult, veszett majmokkal teli ketrecekhez, ahol mindennaposak voltak a rongálások és a verekedések. Ezért egy idő után elidegenedtem a többi embertől. Úgy voltam vele, hogy mindenki ilyen állat lehet legbelül. Persze otthon az öregtől is kaptam az ívet. Mert amikor feszülten hazajött a melóból, minden dühét és agresszióját rajtam vezette le. Folyton olyanokat vágott a fejemhez, hogy „miért kell neki ennyi pénzt költenie az ő hülye kölkére, hiszen úgyis egy életképtelen féreg.”

Az élettől ez vette el végképp a kedvemet. Mivel nem volt senki, aki lelkileg erősítsen, ezért úgy voltam vele, hogy igazak az öregem szavai, tényleg egy „életképtelen féreg” vagyok, aki nem érdemel jót az élettől. Emiatt egyetemre sem mentem mert gondoltam „ahhoz is túl hülye vagyok” (amúgy se fogadták volna el a bizimet abból a suliból). Mivel nem tartottam magamat semmire, mindig csak a legutálatosabb, legmegalázóbb munkákra mertem jelentkezni, még utálatosabb emberek közé. Az életem innentől kezdve átment vegetálásba. Rászoktam durván a piára is. Egy ideig elég nehéz volt együtt élni a múlttal. Mivel nem volt soha senki olyan ember mellettem, aki erőt önthetett volna belém és ösztönzött volna, ezért igazi motivációim sem voltak soha. Alapjába véve eljutottam arra szintre, hogy megvessem az egész társadalmat és az egész életet, magamat is beleértve. A rendkívül érzékeny természetem sokáig gyenge pontom volt, ezért évekig azon dolgoztam, hogy minden érzelmet (a jót és rosszat egyaránt), elfojtsak és kiirtsak magamból. Egy idő után már közömbösen fogadtam az állandó megaláztatást, a csalódásokat, a kudarcokat, de sajnos azt is, ha mondjuk valaki megpróbált „kedvesen” viszonyulni hozzám (ami amúgyis ritkán fordult elő). Így idegenedtem el végleg az emberi társadalomtól. A „szeretet” nevű érzelem pedig a mai napig ismeretlen, idegen dolog a számomra.


A végére összegzés gyanánt elmondhatom, hogy nekem tényleg semmi, DE SEMMI igazi örömteli pillanatom nem volt az életben a születésemtől a mai napig számított 28 évben, és a folytatástól sem várok sokkal többet. Mivel állandóan alulértékelem magamat, ezért soha nem merek a kulimunkáknál komolyabb hivatást vállalni (karierre meg nem is merek gondolni). Én valójában már gyerekkoromban „meghaltam”. A vegetálás meg már nem „élet”. Amúgy is számot vetettem már saját magammal.

Egyedüli, utolsó vágyam csupán az, hogy legalább a végén ne kelljen sokat szenvedjek, legyen végül mégiscsak egy utolsó, örömteli pillanatom az életben. Egy „nyugodt, békés elalvás”, amiből sohatöbbé nem ébredek fel. Esetleg kipróbálni előtte olyan dolgokat, amiket én csóró proliként soha nem tudnék megtapasztalni.

Nagy gasztro van vagyok és régóta szerettem volna olyasmiket is kipróbálni, amiket a magamfajta utolsó, hitvány csóró proli úgysem fog soha a büdös életben még csak látni sem élőben, nem hogy megkóstolni.

Vicces lesz amit most írok, de „utolsó vacsora” gyanánt arra gondoltam, hogy jó alaposan bevásárolok (ha kell kölcsönt is veszek fel, az illetékesek majd úgyis megtérítik) hogy végre az életben egyszer utoljára dőzsöljek egy jót. :)

Vennék egy üveg jóféle Hennessy konyakot, pár doboz kaviárt, néhány osztrigát, szarvasgombát, az egészet beraknám egy hűtőládába, elkocsikáznék egy szép, csöndes, nyugodt helyre. Ott elkölteném a „gazdag” vacsorát, hogy mégiscsak boldogan teljen életem utolsó néhány pillanata, majd egy rövid záró akkord. Végül: „Finita la commedia.”

Így a halál gondolata nem is tűnik olyan borzalmasnak számomra, hanem épp az ellenkezője. Hiszen élvezettel hagynám magam mögött ezt az egész, rohadt, korcs világot és végre egyszer az életben igazán boldog lehetnék (hacsak egy rövid időre is). :)


Nem tudom, ki hogyan képzeli el élete utolsó pillanatait, de én azt mondom, ha már az élet szenvedés volt, legalább a vége legyen örömteli.


2018. szept. 14. 10:44
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
29%
Szerintem nem akarsz te meghalni, sőt...
2018. szept. 14. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:

Drága Kérdező!

Végig olvastam az apró betűs részt is.

Inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy jó döntés-e egy ilyen döntés, ami visszafordíthatatlan.


Ha eddig 28 éved rosszul telt és rossz dolgok történtek veled, itt az ideje és megérdemled és jogod van hozzá, hogy innentől kezdve jó dolgok történjenek veled.


A gyermekkorodban megtapasztalt szeretet nélküliségnek egyenes következménye mindaz, ami történt veled és ahogyan elhitted apád leértékelő szavait.


Megérdemelsz az élettől egy új esélyt és nem tudok rólad többet de abban biztos vagyok, hogy értékes vagy önmagadban, nem apád véleményétől függ az értéked.

A szüleid hibája, hogy nem vettek körül szeretettel és nem bátorítottak, nem támogattak, de mindezek ellenére előre kellene nézned.


Érdemes lenne a jelennel és a jövővel foglalkozni. A legfontosabb az lenne, hogy tartozz valahova, valakikhez.

Nincs egyetlen barátod sem?

Annyi szépet tartogathat még számodra az élet, szerelmet, boldog perceket, kellemes jó élményeket, finom ételeket, jó munkát, de a legeslegelső az , hogy el kellene ezt hinned.

Amit apád mondott az nem igaz, te is tudod a lelked mélyén, hogy a keserűség mondatta vele és biztos, hogy nem igaz, mert értékes vagy és vannak emberek, akiknek sokat fogsz jelenteni.


Segítség kellene neked, nem azt érdemled, hogy egyszer egyél egy jót és meghalj, semmiképp!


Lehet, hogy pszichológus tudna segíteni a Családsegítő Szolgálatnál ingyenes. Nagyon javaslom, hogy menj be és mondd el nekik, amiket itt leírtál.


Írhatsz nekem privátot is, hogy hol laksz, és miben segíthetnék, hátha én is tudok valamit tenni érted. Nekem fontos vagy így ismeretlenül is.

2018. szept. 14. 11:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
55%

Igen, mindenki rendelkezhet a saját teste fölött.

Amúgy nyilvánvalóan depressziós vagy. Én is az vagyok, bár nekem nem kéne hogy "okom" legyen rá, mert a családom szeret, és bár ritka szarul fizető de mégis csak értékes szellemi munkát végzek.

2018. szept. 14. 11:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 A kérdező kommentje:

#1


Az nem akar meghalni, aki sajnáltatja magát és mások biztatására szorul. Én csak azért írtam le ezt a sok sz@rt, mert jólesett leírni. A tényeken ez mitsem változtat. Nem is magammal, hanem elsősorban a világgal van bajom. Mivel az emberek túlnyomó többségben utálatosak, önzők, kegyetlenek, gonoszak, szeretnek belétaposni a náluk gyengébbekbe. Ha még én azt is mondanám, hogy a szar életem ellenére is "tennék egy próbát", akkor is csak pofáraesés lenne a vége (eddig legalábbis mindig az volt).

És miért ne lehetne igazam? Hiszen a családom, az ismerőseim és minden közeli és távoli rokonom mentalítása a fenti állításomat igazolja. Ugyanis én születésemtől kezdve ilyen emberekkewl voltam körülvéve.

Miért kéne nekem hinnem az olyan "elcsépelt" közhelyekben, mint az "emberi jóság" vagy a "szeretet" fogalma? Miért kéne abban reménykednem, hogy létezik még "emberség" is a világon?


28 vagyok, de megfogadtam hogy legkésőbb 30-ig kitartok (addig ha más nem, előkészülök a "nagy pillanatra"). Ha meg nem sikerül, akkor "ahogy esik úgy koppan."

2018. szept. 14. 11:12
 5/14 A kérdező kommentje:

# 2


Igen tudom, mit akarsz mondani. Sokszor sok helyen "tálaltam már ki az életemet", sok helyen kaptam rá ehhez hasonló válaszokat és talán lehet, hogy igazuk is volt.

De tudod, én olyan vagyok, mint akibe belébújt a "kisördög".

Szóval hiába is próbálok komolyabb dolgokba belevágni, mintha egy gonosz lény minden erejével azon lenne, hogy engem vissza fogjon és azt súgja a fülembe "úgyse fog összejönni, hiába próbálkozol". Ha pedig igyekszem kizárni ezt magamból, na akkor jön a stressz, a görcsölés, a pánikrohamok, a dühkitörések és még sorolhatnám.

Igen, jártam már szakembernél, de a "dilibogyók" amiket felírt, csak tüneti kezelést jelentettek, a probléma gyökerét nem sikerült kiirtani. Hiába mentem sok szakemberhez, hiába szórtam ki egy csomó pénzt az ablakon (annak ellenére hogy nem vagyok vagyonos ember) nem sikerült előrébb jutni.


A negatív elemek olyan mély szinten gyökeret vertek az agyamban, hogy azokat valószínűleg lehetetlenség volna kiirtani. Ezért egy idő után elfogadtam azt a tényt, hogy "menthetetlen" vagyok. Nem véletlenül jutottam idáig.


DE AMÚGY FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK! tényleg nem önsajnálatból írtam le ezt a sok sz@rt, csak annyira jól esett hosszú idő után kibeszélni magamat. Ilyenkor hosszú időre mindig megnyugszom.


Viszont az általam közölt célok ettől függetlenül ugyanúgy aktuálisak, a tényeken meg mitsem változtat. Boldog vég és beteljesülés. Ez minden ember vágya, nem? :)

2018. szept. 14. 11:28
 6/14 anonim ***** válasza:
50%
Ne haragudj, nem olvastam el a regényedet, helyette inkább kitakarítottam a házat.:) De sikeres író lehetnél.
2018. szept. 14. 11:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:

Kérdező, te szerintem sem akarsz meghalni. Ha meg akarnál, nem kérnél tanácsot, hanem megtennéd, és nem mesélnéd el, mi történt veled.


Na most akkor mesélek én is.

Világ életemben félszeg voltam, kiskoromtól kezdve mindenki irányított. Nem voltak saját véleményeim, gondolataim. A szüleim 10 éves koromban elváltak, apám le sem szar azóta sem. A bátyám gyerekkoromban állandóan terrorban tartott, sosem volt jó a kapcsolatunk, most hogy 30 vagyok, évek óta szóba se állunk egymással, nem is érdekel. Anyám végignézte, hogy a mostohaapám minden nap péppé vert e a fejemet, mellesleg amikor ő nem volt otthon, akkor folyamatosan tapogatott, molesztált, és csókolgatott. Gyűlöltem mindent és mindenkit, zúgevő lettem, hogy amíg eszek, addig is elfelejtem miért vagyok olyan szerencsétlen, hogy hagyom magam mindenkinek. Aztán elköltöztem egy zsák ruhával. Magam mögött hagytam mindent, és keményen dolgozni kezdtem. NEm bíztam az emberekben már soha többé, de a "család" -ot mindigis akartam. Nem mondtam le róla, hogy márpedig bemutatom a középső ujjamat az Életnek, és csakazért is boldog leszek bssz meg! Megismerkedtem egy férfival, aki átformált, a szeretetével, a bizalmával, a megbecsülésével, és addig harcolt értem, amíg már elhittem, hogy én is jó ember vagyok, és szeretem az életemet, és magamat, megtanította, hogy egy erős embernek, aki ennyi mindenen átment, élnie kell. Mert ami nem öl meg az megerősít minket. Ő lett a férjem, gyereket tervezünk, és annak a gyermeknek meg fogjuk adni mindazt, amit én nem kaptam meg. Nem pénzt, hanem törődést, odafigyelést, és erőt. Tudom, hogy nekem élnem kell, azért, hogy éljen egy olyan ember, aki megérdemli és megkapja az én szeretetemet. Nekem ez a célom. És 30 évet vártam a boldogságomra! Nekem ennyi idő kellett, hogy megtaláljam, és remélem, hogy soha nem fogom elveszíteni, ha tanulok a kudarcaimból. Erős, emberektől független nő lettem, aki nem fél többé, aki nem hagyja magát, ki meri mondani a véleményét, megvédi akit szeret. Nekem élnem kellett, hogy mindezt átéljem. És most már akárhogyan lesz az életben, érjen bármi rossz, bemutatom a középső ujjamat, és harcolok. Jó élést kívánok Neked is kedves kérdező, és írj privátot, ha van kedved, szívesen levelezek veled! :)

2018. szept. 14. 12:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
44%

Vallási szempontból (keresztyén vallásról van szó) nincs joga, mivel jogtalanul teszi, ezért büntetése llelkének a Pokol lesz.

.

Ha pedig a jogot, a törvényt nézzük, ugyan hogyan lenne büntethető az, aki megöngyilkolta magát?

.

Habeat corpus. (Birod testedet)

Ha nem leszel a köz terhére tetteddel (öncsonkítás), azt csinálsz vele, amit akarsz.

Az öngyilkost semmiféle földi törvény nem fenyegeti retorzióval.

.

Érdekel kérdésed feltevésének indoka.

Az én olvasatomban ennyi:

jól kiírtad magadból bánatod, kipanaszkodtad magad.

Viszont: a potenciális öngyilkosok szép csendben mennek el.

2018. szept. 14. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 A kérdező kommentje:

Tisztelt 7. válaszoló:


Ilyenkor, mikor ehhez hasonló válaszokat kapok, mindig nevetek legbelül. Csakis azért, mert eszembe jut az, amikor megfogadtam magamnak, hogy "soha az életben nem kötelezem el magam senki mellett".

Volt barátnőm, megtapasztaltam, milyen is a szex, a "szerelem" (ami amúgy nekem qvasok pénzembe fájt) de ennyi elég is volt. A szülők közös erővel üldözték el tőlem a barátnőmet. Persze utána újból összejöttünk, de ezután már minden csak a pénzről meg a szexről és a kihasználásról szólt. Mivel nem vagyok Krőzus, ezért "eltűntem előle az éterben örökre".


Itt fogadtam meg, hogy egy életre fölhagyok az emberi kapcsolatokkal. Azóta kerülök minden embert, aki megpróbál "kedvesen viszonyulni" hozzám. Ugyanis - mivel nem hiszek az emberi jóságban - ezért úgy tartom, hogy minden jó szándék mögött valójában rossz szándék (pl. önzés) lapul. Megcsalás, féltékenység, szerelmi bánat... Kinek hiányzik mindez?


"Nem akarok meghalni?" Talán igaz. Talán tényleg nem akarnék. De ezt nem én döntöm el sajnos, hanem maga az élet. A nyugati kultúrákban a halál = az örök megsemmisüléssel. Keleten a halál = az újrakezdéssel. Az, ha valaki eltávozik ebből a világból, nem feltétlenül jelentheti azt, hogy az az illető tényleg megsemmisült.


Na ez téma is azok közé a dolgok közé tartozik, amit jó volna megtapasztalni, hogy mi is az igazság valójában. Nem a mások meggyőzése, hanem inkább az egyéni tapasztalat miatt.

2018. szept. 14. 12:27
 10/14 anonim ***** válasza:

7 es vagyok. Azért, mert a 7 milliárd emberből (tegyük fel hogy a nők ennek a fele) egyet vagy kettőt megpróbáltál, és nem sikerült, nem azt jelenti, hogy mindegyik ilyen. Én sem rögtön az elsőben találtam meg mindazt, amit leírtam. Sokat szenvedtem a férfiakkal is, mindig elpocsékoltam rájuk az időmet és a szívemet. De egy szív mindig meg tud erősödni, az idő pedig tapasztalatokká változik. Szerintem rossz oldalról közelíted meg. Minden nő aki kihasznált téged, nem veszteségként kellene megélned, hanem tapasztalatként. Tanultál belőle. És keresed tovább szüntelenül azt, aki neked való. Nem, direkt nem az "igazi"-t mondtam, mert olyan nem létezik. Létezik viszont az, aki így fogad el, ahogy vagy. Aki nem az anyagi értéket látja benned. Az a baj veletek férfiakkal, hogyha egy idióta haszonleső pcs.a kihasznál benneteket, akkor hirtelen az összes nő szemét. Ezt felejtsétek el már végre! :(

Igazad van, a te életed, a te felelősséged, viszont azt se felejtsd el, hogy én legalább 10 percen keresztül koptattam azért az ujjamat, hogy élhess, és megtenném minden emberért. Nem azért, mert mártír vagyok, hanem azért, amit az előző válaszban is írtam, minden erős embernek élnie kell!

2018. szept. 14. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!