Egy egyedülálló embernek az előző rendszerben, Kádár János idejében a 70-80-as években könnyebb volt társat találnia?

Olyan értelemben könnyebb volt hogy mindenkinek biztos megélhetése volt. Tehát nem piacgazdaság volt és minden munkaképesnek volt állása amiből megélt és legalább egy albérletre is futotta. Akkor még szinte nem aggódtak a jövő miatt. A hajléktalanság vagy a kilakoltatás, uzsorakamat, ismeretlen volt.

Emlékszem a kamaszkori ismerőseimre, akár szakmunkás végzettséggel a falu vagy a város bikája volt, ahogy ő fogalmazott, az ágyban legyen jó és a többi nem számít.

Aki ma egyedülállóként könnyen akar társat találni az legközelebb Ausztriában tegye. Vagy más fejlett országban. Bár nem Kádár-rendszer van ott de mindenki megél. A napokban 50 éves "aggastyánként" ismét kimentem Bécsbe kerékpártúrára, azt gondolva hogy a lányok már nem fogják incselkedésből fellibbenteni a szoknyájukat ahogy régen történt. Tévedtem, több mosolygós nőt is megismertem, pedig egyre sem számítottam.