Ezen már változtatni nem lehet? (Többi lent)

Eljutottam arra pontra az életembe, hogy már nem érdekel semmi, sőt semmiben nem lelem örömömet. A boldogság is kerül :D

Egy kis infó rólam.

18 éves fiú vagyok.

Fiatal ez igaz. De van mire "büszke" lennem.

17 éves koromba kirepűltem a családi fészekből. Elhagytam anyámat és öcsémet. Hogy miért? Mert nem bírtam tovább velük élni. Egyszerűen igénytelenek voltak.

Na de elköltöztem egy lakbérbe ahol havi 70€ fizettem, 1 szoba,konyha és fürdőszoba és persze bútorozott volt.

Nekem csak 8 osztályom van. :D és igen feltaláltam magam diploma nélkül.

Volt egy remek munkhelyem.

Kőműves inasként dokgoztam, számtalan technikát sajátitottam el. Erre nagyon büszke vagyok. Eközben volt egy barátnőm aki számomra a legfontosabb volt, benne találtam meg a boldogságomat és ő általa motivált voltam. A családja is nagyon szetetett vagy csak én gondoltam így?

A lényeg az, hogy soha nem tapsztaltam meg milyen egy szerető családban felnőni. Anyám és az ő kedves párja már 15 éves koromba otthagytak a raktár házukba, hogy ne legyek a nyakukon. Innén változott meg az életem. Dolgoztam, hogy élhessek,egyek,igyak. Igen ez mind igaz amit le írtam.

Na szóval betöltöttem a 18-at tavaly. És 3 hónap után felhívott hogy "jajj gyerek gyere haza, szükségem van rá"

Érdekes módon vissza mentem hozzájuk, bár ne tettem volna.

Azért jöttem vissza mert anyámnak a párja meghalt és egy 36 èves nő nem tudja magát feltalálni. Na de mindegy.

Vissza jöttem. Akkor anyám a fejébe vette, hogy mennjünk el egy városba jobb életé és ez így is lett.

Minden jól ment. És kezdtem újra bízni anyámba.

De szeptemberbe a barátnőm szakított velem.

És most ittvagyok egy elcseszett városba ahol senkit sem imserek a nyelv is más.

Egyedül és magányossan. Már feladtam mindent. Az itteni munkámhoz már nem birtam tovább és feladtam. Szerintem depressziós is lettem de a fene tudja.

Sokszor úgy kelek fel reggel, hogy nem akarok tovább élni.

Vajon mi rosszat tettem, hogy így ver az élet.

Senkire se számíthatok. A barátaim messze laknak tőlem.

Egyszerűen nincs semmi ami motiváljon.

Büszke vagyok arra amit elértem az életben de ez se motivál.

Már nem tudok mit csinálni.

Belülröl teljesen össze vagyok törve.

Érdekes ez az élet.

Van értelme élni?

Amit esetleg nem értettetek azt elmagyarázhatom.