Úgy érzem nekem végem. Mit lehetne tenni?

Teljesen leépültem minden téren, mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg. Az előzmény az, hogy érettségi után dolgozni akartam, dolgoztam is, csak átvertek egy tanfolyammal és elvesztettem a munkahelyem, mert a feltétel a munkanélküliség volt, azóta vagyok munkanélküli és összetörtek az álmaim: pestre költzés, egyetem.

Szóval már több 1,5 éve tart a kálváriám. Azóta vagyok munkanélküli, és itthon pusztulok. Egyszerűen nem találok munkát pedig az húzna ki ebből az állapotomból de nincs. Akárhány helyre jelentkezem vissza se hívnak, nem hogy felvennének. Meg tavasszal volt munkahelyem másfél hónapig, ott kicsit jobban voltam, úgy éreztem lassan visszajön az életkedvem, de kirúgtak, mert nem kellett ember. Ugyanez történt januárban másik helyen.

Szóval tavasz óta itthon vagyok. Csak vegetálok, és már pszichés bajaim is vannak. Sajnos alapból pánikbeteg vagyok, meg depressziós de mióta itthon ülök jobban kijöttek, új tüneteim jelentkeztek.

Fáj, hogy ide jutottam, és ezt igenis ÖNHIBÁMON KÍVÜL. Egésznap csak ülök a négy fal között, már teljesen bekattantam. Sokszor van úgy, hogy nem is csinálok semmit, csak nézem a falat vagy nézek magam elé. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ide jutottam. Mindig arra gondolok, hogy munkanélküli vagyok és lecsúsztam. :(

Járogatok pszichológushoz is, ő is csak annyit mond hogy "akkor érezte jól magát ha volt munkahelye". De nem lesz. Elegem van már az egészből. Egyszerűen már nem tudom magam mivel lefoglalni, lekötni. Börtönnek érzem a helyzetet, amiből nem tudok kikerülni sehogy.

Mégis mit tegyek? Munkám 100%-ra nem lesz, egyetem meg csak jövőre kezdődne, én addig meg meghibbanok.