Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Lelki mélyponton vagyok, volt...

Lelki mélyponton vagyok, volt már ilyen másokkal?

Figyelt kérdés

18 éves lány vagyok, elsős az egyetemen. És egyre jobban úgy érzem, az életem lefele ível. Természetesen hálás vagyok az egészségemért és a kis családomért, mégiscsak ez a legfontosabb dolog, de minden mással kapcsolatban valahogy semmi sem akar összejönni...


Általános iskolában mindig is én voltam a jó tanuló, akit lehetett szekálni. "Takarodj innen" "Menj már innen, fúj". De nem törtek le, legalább foglalkoztak velem.

Gimnáziumban ezt felváltotta a "rád se nézünk" verzió. Ez már fájt.

Majd jött az első igazi pofon, amit magamnak köszönhetek. Az érettségire szűkített látókörömet befolyásolták a tanárok, így egy olyan irányba mentem, ami teszik, nem könnyű, de kb. semmi értelme, ezt az első héten megtapasztaltam, miután kiderült, hogy már évek óta nem úgy van a rendszer mint ahogy én azt a tájékoztatóban olvastam.

De legalább minden érettségim ötös, 85% feletti...jaj, de jó...kár, hogy senkit nem érdekel.


Februárban újrajelentkezek az eredetileg elképzelt komoly szakra, de annyira bánt, hogy az osztálytársaim már előrébb lesznek mint én, hogy ettől nem tudok elszakadni és folyton ostorozom magam. Hogy lehettem ennyire ostoba? Miért nem cseréltem meg a sorrendet?

Te jó ég..

(igen, görcsösen maximalista hajlamaim is vannak)

Félek, hogy mások mit gondolnak majd rólam. "Hehe, még azt se tudja eldönteni, hogy mi legyen...Hogy megszívta a kis lúzer" Vagy hogy mekkora hátrány lesz hogy nem 23 évesen lesz diplomám hanem 24.

A családom mondja, hogy ah, ugyan már, mit foglalkozom vele...de engem annyira kiborít, hogy most kudarcot vallottam valamiben. Mert eddig ilyenre nem nagyon volt példa.

Minden nap szomorúan kelek. "Ma sem érek semmit, ma sem csinálok semmi hasznosat, ma sem vesz senki emberszámba. Ma is ugyanolyan jellegtelen napom lesz, mint tegnap.". Néha inkább maradnék az álomvilágomban, amit tudok irányítani.


Most állást keresek erre a pár hónapra, és megdöbbenve szembesültem azzal, hogy mennyire nem érek semmit. Sajnos még nem dolgoztam sehol, nem engedték, így gyakorlatilag egy marék semmi vagyok masnival és nyelvvizsgákkal átkötve.


Hogy folytassam az önsajnálatlubickolást: Nincs önbizalmam, nincsenek igazi barátaim, csak olyanok, akik a velem való versengést tűzték ki maguk elé célnak.

Ha egyszer például elmesélem egy sikerélményemet, ő rátetézik, hogy éreztesse, mennyivel jobb nálam, kioktató stílusban. Csak hogy tudjam, hogy hol a helyem. Csakis utána. Pedig én csak meg akartam vele valamit osztani..

Úgy kezelnek, mint egy kislányt, akit ki kell oktatni. Pedig nem szorulok rá, köszönöm szépen. Párszor vicceskedve-csipkelődve utaltam is erre, de nem fogta még fel.

Az emberek szerint én egy határozott, kimért, de vicces jellem vagyok egyfajta "megközelíthetetlenséggel" fűszerezve. Sokan bevallották, hogy azt hitték, utálom őket...:D Ez kicsit ijesztő, mert én igyekszem mindig kedves lenni.


Párkapcsolat-dolog se jön össze, még udvarlóm sem volt, ami 18 éves korra szerintem eléggé kínos.. nem sminkelek, nagyon szeretem a csípős humort és űzöm is :D, sportolok és csúnyának se gondolom magam. 17 éves koromig úgy voltam vele, hogy nem is kell senki, gyerek vagyok. De most már legalább a próbálkozások jól esnének, mert így úgy érzem, valami nem klappol nálam..ha tükörbe nézek, folyamatosan keresem, hogy mi lehet rajtam az, ami ennyire taszít másokat?

Nem lehet azt mondani, hogy várok a sült galambra...próbáltam én már kezdeményezni is.


Mivel egyre többet rágódom azon, hogy mások mit gondolhatnak rólam, túlkomplikálom a dolgokat és ahelyett, hogy spontán lennék, inkább nem szólalok meg.

Kerestem az olyan embereket, akikkel el tudom magam engedni és önmagam lehetek, nem kell egy maszk mögé bújnom, szortíroznom a szavakat, hogy nekik tetsző dolgokat mondjak.

Kevés ilyen személy volt az életemben, de mindenkivel úgy hozta a sors, hogy költöztek/iskolát váltottak/más társaságba keveredtek stb. Sajnos a tág családi köröm sem áll több főből mint kettő négyzete, így csak egymásra számíthatunk.



Összegezve, úgy érzem, egy senki vagyok, aki elcseszte az életét, nincs szociális élete, nincs szeretve és mindenből a legszerencsétlenebbül jön ki, de mindezt nem mutatja ki. Sokakat jobb kedvre derít, mindenkire mosolyog, mindenkinek segít...de belül sír.

Tudom, tudom, kéne egy pszichológus :D


2018. okt. 30. 16:14
 1/6 anonim ***** válasza:

Ha nem baj nem olvastam végig teljesen, de a lényegig olvastam. Figyelj, én 17 vagyok, ha rám írsz privátba mesélek, és egyből nem fogod egy senkinek érezni magad. Már ezzel is többet értél el mint amennyit én fogok valaha! És ne foglalkozz olyan emberekkel, akik nem érdemlik meg, ahogy téged se érdemelnek meg. Okos vagy, nem rontottál el semmit ezzel a +1 évvel. Annak a véleménye érdekeljen, akit szeretsz, aki a családod akinek fontos vagy stb. Ne az olyan vödörnyi szart érő random embereké akik az osztálytársaid.. Kit érdekel? Csinálod ahogy tudod, és igenis tudod csak az az 1 év.. Kit érdekel? Megcsinálod.

Gl

2018. okt. 30. 16:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%

Megválaszoltad a saját kérdésedet! Gratula :)


Majd változni fogsz. Kialakul ez. Lesznek barátaid meg udvarlód. családod és munkád. Leszel te boldog. Nem az a fiatalok dolga, hogy boldogok legyenek, hanem hogy megismerjék a küzdelmet. Majd eljön a te időd is. A lényeg, hogy mindig azt csináld, amihez kedved van és amit szeretsz. És vigyázz magadra a testi és mentális egészségedre.


18/f

2018. okt. 30. 16:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Minek pszichológus? :D

Fizetnél egy olyan embernek aki csak a pénz láttán adna tanácsokat?

Itt Gyakorin az emberek tudnak olyan tanácsokat adni mint egy pszichológus.


Néha az emberek a puszta kedvességtől megrijadnak. Sokan azt hiszik, hogy a kedvesség egyenlő a flörtöléssel :D


Párkapcsolat? Szép és jó, de te is tudod mivel járhat, igaz? Mert sok párkapcsolat végződik rosszúl. És csalódsz és gondolom csalódni meg nem akarsz.


Félsz, hogy mit gondolnak rólad? Mit számít? Gondoljanak bármit, te tudod, hogy nem úgy van és kész.

Add magad. Lehetséges, hogy ezért nincs barátod/barátaid.


És ha csak 24 évessen lesz diplomád? Lényeg, hogy lesz, nem igaz?

Örülj annak, hogy van arra lehetőséged diplomát szerezni.


Ne görcsölj rá.

Olyan meg nincs, hogy nem történik semmi sem.

Lassíts egy kicsit, nézz szét és már is látod mennyi dolog is történik körülötted.

Ha eszel akkor csak eszel nem igaz? Vagy élvezed azt, hogy ehetsz. Élvezd az ízeket, csak lassíts le és figyelj, érezz.


A csodák körülöttünk vannak csak az emberek túl vakok, hogy észre vegyék ezeket a csodákat.

A legtöbb ember feknagyítja a problémáit és nem lassít csak hajtogassa, hogy jajj neki ilyen meg olyan rossz.

De mindég vannak akiknek sokkal rosszabb az élete.


Remélem tudtam segíteni.

18/F

2018. okt. 30. 16:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:

Nyugaloooom :D Én évekig jártam szinte fölöslegesen az egyetemre, most fogok 24 éves fejjel befejezni egy OKJ-t, mellette dolgozok. Mindigis azt hittem, hogy ennyi idős korra öregnek fogom érezni magamat, de ugyanolyan érzés, mint 18 évesen.

És egyébként mi van akkor, ha később fejezed be? Valaki gyereket is korábban vállal, aztán ennyi idősen már túl van egy váláson és pénz nélkül, gyerekkel a nyakában keresi az igazit, ami így még nehezebb. :D

2018. okt. 30. 16:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
100%

Mindig lesznek olyanok, akik előttünk járnak, és olyanok is, akikhez képest mi vagyunk előrébb. De az életet ne versenyként fogd fel, nem az számít, hogy neked hamarabb legyen meg ez vagy az. Csak élvezz minden napot, órát, percet, ami megadatott és tűzz ki magadnak kisebb-nagyobb célokat. Minden elért cél adni fog egy kis sikerélményt, nem fogod senkinek érezni magad.


Soha, de soha ne hasonlítsd másokhoz magad, nincs értelme. Mindenkinek más dolgokon kellett keresztülmennie, mire elért oda, ahol most van. Nem egyformák az esélyeink, adottságaink, ezért is hülyeség a hasonlítgatás.


Nekem 20 évesen csak egy érettségim van, de még én is mehetek egyetemre, és valószínűleg 25-26 évesen lesz diplomám.


Egyébként nyelvvizsgákkal vállalhatnál fordító munkákat is, a nyelvtudás mindig hasznos lesz.

2018. okt. 30. 18:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen! :)
2018. okt. 31. 13:05

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!