Hogy lehet kilábalni ebből?
Sajnos csak jövőre tudok egyetemre menni, ezért úgy érzem sehova sem tartozom, nem telik az idő jövő szeptemberig, csak tengek-lengek, próbálok értelmes dolgokat csinálni, de ha kész az adott feladat utána rámjön a szomorúság hogy értéktelen vagyok.
Nem keres senki, nem érdeklek senkit, ez megy 18 éve, fel sem tűnne senkinek ha egyszer csak eltűnnék.
Idegesít ez az állapot.
Sétálgatok, gondolkozom, nézem a többi embert, ahogy várnak valakire, beszélnek valakivel, nevetnek egy faviccen, spontánul viselkednek...
Eddig ha találtam egy olyan embert, aki előtt nem kell megjátszanom magam és boldog vagyok, el kellett mennie. Iskolát váltott, elköltözött...
Mostanában sorozatokat nézek, olvasok, már kb. egy "kreált valóságban" élek...elképzelek szituációkat, álmodozok olyan dolgokról, amik sosem történhetnek meg, nem vagyok én olyan szerencsés, hogy boldog legyek, örömmel keljek fel.
Próbáltam barátságokat kezdeményezni, egyszer párkapcsolatszerűséget is, de csak én erőltettem, a másik fél pedig élvezte a figyelmet közben meg nem tett érte semmit.
Sajnos mostanában ha valaki egy kicsit kedves velem, emberszámba vesz, rögtön elkezdek hozzá érzelmileg kötődni, nyilván nem nyomulok sem mint barát sem mint más, csak szeretnék az adott emberrel minél jobban lenni, jót akarok nekik...miközben az esetek 99%-ban nem érdemlik meg. Vagy épp nem viszonozzák.
Rengeteg szeretet van bennem, de nem tudok kinek adni és ez belülről emészt.
Kívülről az emberek egy határozott, megközelíthetetlen, független, barátaival vicces lánynak látnak. Azt mondják, legyek erre büszke. De ha a magány az ára, akkor köszönöm nem kérek belőle.
Nem privát üzenetek reményében írtam ki, hanem azért hogyha esetleg van másik olyan ember aki ezen átment és happy enddel zárult a története, megoszthatná velem hogy legyen egy kis motivációm. :)
Azt hiszem, értem és teljesen átérzem, amit leírtál, amin keresztül mész. Nem mondom, hogy a szituációm pontosan ilyen volt, de az, hogy láthatatlannak, értéktelennek éreztem magam, az bennem is megvolt.
Sok mindenen mentem keresztül és úgy éreztem, csak a magány a társam. A halálon gondolkodtam, hogy kinek hiányoznék, hiszen senki nem szeret, nem érdeklem őket. De ahogy teltek az évek, megtaláltam a saját utamat (szerencsével és segítséggel) és határozottan mondhatom, hogy MOST vagyok jó helyen, MOST értem el arra a szintre, hogy igen, ez az én utam, itt van a helyem a világban. 23 éves vagyok. 23 évnek el kellett telnie, hogy rájöjjek, igenis van, aki figyel rám, van, aki lát és vannak, akik szeretnek.
Ahogy neked is.
Egyszer egy nagyon bölcs ember azt mondta nekem, hogy amíg magadat nem szereted, hogyan várod el, hogy téged szeressenek? És teljesen igaza volt. Évekbe telt, hogy rendezzem azt, ami bennem volt/van. Nekem abban volt szerencsém, hogy pontosan tudtam, mit akarok: egy szerető, boldog családot, amilyen nekem nem volt. Nem számított a köret, hogy hogyan jutok el odáig, de abban biztos voltam, hogy el akarok jutni.
Ma is így van. Nem számít a körítés. Elfogadtam magam, tudom, mik a hibáim, mik a gyengeségeim, de azok is én vagyok. Van egy házam, egy vőlegényem, akivel soha nem lettem volna képes megszerettetni magam, ha nem fogadom el, ki vagyok és nem szeretem meg azt a személyt.
Ha úgy érzed, szükséged van egy kis beszélgetésre, írj rám.
válasza:Az igazság az, hogy mi emberek nem egyformák vagyunk.
Nekem soha nem volt szerencsém, ahoz hogy jobb életem legyen sokat kellett dolgoznom érte.
Engem elitéltek a szüleim végett és elég sokszor lelkileg és fizikailag bántalmaztak, amíg egy nap azt mondtam, hogy bebizonyítom nekik, hogy más vagyok mint a szüleim.
3 évig dolgoztam azon, hogy bebizonyítsam, hogy jobb vagyok.
És sikerült, lettek barátaim és elismertek a falusiak.
Megkaptam a tiszteletet az elismerést és a szeretet.
Ahoz, hogy boldog legyél megkell dolgoznod érte, nem lehet arra várni, hogy majd boldogság bekopog az ajtón.
19/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!