Teljesen magamba zuhantam, hogy kaparjam össze magam?

Még papíron egyetemista vagyok egy elég húzós szakon, de már nem vagyok képes bejárni, állandóan a sírás kerülget és nem vagyok képes a tanulásra koncentrálni, akikkel nagyon jól kijöttem, otthagyták, a többiekkel nem tudok szótérteni, nem bírok közöttük lenni, ezért egész nap bent ülök a besötétített szobámba fekszek az ágyba és sírok, és nincs kivel megbeszélni a családom nagyon kiborulna, ha megtudnák, hogy hogy töltöm a napjaim és nem járok be, és nem is annyira szoktunk beszélni, csak a minimális dolgokat, fogalmuk sincs mit élek át, már az öngyilkosságon gondolkodom, mert így értelmetlen az életem és nem látom ebből a kiutat.Súlyos önbizalom problémám is van, ami részben apám miatt alakult ki, részben egy baleset miatt, nem tudok senkibe megbízni...én már nem tudom mit tegyek, komolyan az öngyilkosságot látom az egyetlen megoldásnak nagyon mélyponton vagyok, tudna mondani valaki valamit?