23 évesen itt vagyok teljes kilátástalanságban, öngyilkosságra készülve. Az egyetlen dolog, amely visszaadhatná az életbe vetett hitemet, egy lány szerelme, amely viszont szintúgy reménytelennek tűnik. Szerintetek mitévő legyek?

Ami a háttértörténetet illeti: nem túl rózsás gyerek- és tinédzserkor, hol jobb, de többségében rossz anyagi helyzet, emellett is végigszenvedett BSc, épp MSc záróvizsga előtt állnék, de már képtelen vagyok tanulni, fizikailag, szellemileg és lelkileg már padlón vagyok... Az életben hiába próbáltam dolgozni, tenni, h jobb legyen, nem csak nekem, többségében másoknak, minden rosszul sült el, mindenben balszerencsés vagyok, többségében visszaéltek a jóindulatommal, lehúztak, becsaptak, a bajban persze a többség magamra hagyott.. A szerelem lett volna az egyetlen dolog, ami az életbe vetett hitemet vissza tudná adni, de sajnos nem régóta ismerem a lányt, egyszer találkoztunk személyesen csak, kb 3 hónapja, azóta ő jár az eszemben, egy ideig neten próbáltam a kontaktot tartani, de most már sajnos ez sem működik... Ezzel a történettel félek letámadni, mert biztosan jönne az elutasítás... Mit gondoltok, mit tegyek? Mondjam el neki ennek ellenére minden mindegy alapon már? Vagy mit tudnék tenni?

Már egyszerűen semmi életkedvem nincs, gyomorideggel fekszek-kelek, nem tudok enni, pihenni, a záróvizsga biztosan bukó lesz, mivel tanulni sem tudok, próbálom annak is a látszatát kelteni..

Ha öngyilkosság, mi az, amely biztos és gyors megoldás?