Magány, depresszió. Van még így valaki?

Velem ugyanez van, 40+ N.

Mondanám h elmúlik meg jobb lesz, de nem igazán úgy néz ki. Ha rá tudom venni magam, h csináljak valami értelmeset, akkor jól érzem magam, de általában nem vagyok képes belefogni semmi se, egész nap csak a neten lógok értelmetlenül.

A 40 éves nöre ne hallgass.

Az ö depressziója nem egyenlö veled.

16 éves vagy telejsen normál ebben a korban ez az érzés. Sajnosa hormonjaid össze vissza ugrálnak, és ezzel az érzéseid is. Még nem vagy felnött de már gyerek sem. Mind a felnöttek felé mind a korodbeli emberek felé megfelelned kell. Ez nem depresszió, hanem egyszerüen a tini kor vele járója.

Amit ajánlok szedjél B vitamin komplexet vagy olyan multi vitamint amiben van B vitamin. Elöször 1 hétig minden nap, majd csak hetente 1x elég. Télen a B vitamin hiány leesik és az még jobban hat az érzelmeidre.

Nem kell állandóan szuper boldognak lenni, elég elégedetnek lenned. Nézz körbe, nézd meg miért lehetsz boldog. Pl van egy hugod akivel habár ölitek egymást de jó vele lenni. Van egy barátnöd akivel lehet néha össze vesztek és mérges vagy rá, de sokat nevettek. Van egy tengerimalacod akit szeretsz etetni. Kaptál egy jó munkádra 5-t az iskolában.

Tegnap a nagymamád sütött egy szuper süteményt ami mindenképpen finom volt.

Keress hobbit. Ne csak a gép elött ülj. A hobbi nem azt jelenti, hogy rögtön tudni fogod és azt akarod csinálni, hanem próbálj ki több dolgot. Pl kézmüveskedés. Próbáld ki Amiguru horgolást. Kapd elö nagymama horgolótüjét, és fonalját, youtubon ezer video van róla és próbáld meg. 2-3-ik próbálkozás már szebb lesz.

Ülj le és rajzolje valamit. Vegyél elö egy képet amit szépnek tartazs, érdekesnek. Majd másold le. Mindegy hogyan sikerül.

Fogd a telódat és indulj el 2 órát sétálni a környezetedben és fényképezz le mindent amit érdekesnek látsz. Ah de szép sár placsni az úton, fényképezd le több szögböl...

Ès olvass. Még nem késö karácsonyra valami érdekes könyvet kérni.

Velem is ez van középiskola óta és igazat megvallva már nem harcolok ellene, mondhatni beletörődtem. Ennyi év után tudom már az okát, viszont nem igazán látok kiutat belőle. Nem szeretek emberek közé kimenni (bár koncertekre eljárok), mert mindig azt érzem, hogy nem kivánatos személy vagyok ott. Annyit már nem beszélgetek mint középiskolában, pedig orakig tudtam beszélni, most meg 10 perc után azt várom, hogy mikor leszek túl rajta.

23/F

#2. akárcsak én.

50ff