Az élet a túlélésről szól, nem arról, hogy jólérezzük magunkat?

Eddigi életem legboldogabb időszaka az volt amikor a szülői gazdaságban éltem. Nem a fősuli és nem valamelyik diplomás állás, de még egy panelházban végzett otthoni munka sem. És eléggé csodálkozok is azon amiért a technikai civilizációban nem sikerült olyan elégedett, boldog és szabad életet létrehozni amilyet újabban például az önfenntartó ökofalvakban próbálnak megvalósítani. Persze nem a technika az oka, hanem az hogy az emberek folyton élősködni akarnak másokon.

Miután végzel az egyetemmel (hisz félbehagyni nem lenne értelme), megvalósítasz egy olyan életmódot amiben senkinek sem kell megfelelni, befizetésre váró csekkeknek sem, meg munkahelynek sem. És csodálkozni fogsz hogy a boldogság elérése milyen egyszerű. Nem szerezni kell hozzá dolgokat, hanem éppen ellenkezőleg, meg kell szabadulni minden olyantól ami kötöttség, ami függőség, ami megfelelési kényszert teremt.

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."

(Bob Dylan)

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz amit akarsz, és nem azt amit mondanak."

Az élet pont annyi, amennyinek Te tartod! Ha azt veszed észre belőle, hogy mókuskerék, akkor annyi lesz. Ha többet, akkor több lesz.

Én hiszek abban, hogy az ember azt csinálhatja amit szeret. Lehet változtatni ha nem tetszik valami, vagy lehet máshogy nézni a dolgokra.

Egy ápolónő nem keres most sokat. Gondolhat rá úgy is, hogy szar az ország, csak ennyi fizu, nehéz munka, esti ügyelet, 12 óra, hülyék a betegek, szar az élet, stb.

Vagy gondolhat rá úgy is, hogy azt csinálja amit szeretett volna, embereknek segít, ha bunkó is egy beteg, akkor is lehet kedvesnek lenni vele, jobbá teszi a világot kicsit, és nem a pénz számít, hanem a hivatás.

És ezt úgy mondom, hogy dolgoztam én is annyiért, hogy a fizum 70%-a albérletre ment. Úgy is tudtam élvezni a munkám, és az életet. Olvastam, túráztam, megláttam a szépet a kis dolgokban is.

A legfontosabb szerintem, hogy tudatosan átgondold, hogy mi az amit szeretnél csinálni, és ha nem olyan irányba haladsz, akkor válts. Sosem késő! Én 27 évesen váltottam egyetemet, jó döntés volt. Teljesen más az élet ha azért harcolsz ami a vágyad úgymond.

És ha ezen a vonalon haladsz, akkor mindig gondolhatsz arra, hogy igen, most nem a legjobb, de milyen jó lesz ha eléred.

Egy érdekes ellentét:

1. Például a világ egyik legfejlettebb országában, Japánban sok a depressziós és öngyilkos hajlamú, az erős munkahelyi elvárásoknak történő megfelelés miatt. Röviden a modern rabszolgaság miatt.

2. Számos trópusi országban ahol akár önellátóak az emberek, mindenki boldog és mosolyog, és nem csak a napsütés miatt. Például Hawaii szigetén is vannak olyan farmok amik önellátóak, vagy akár a vadonban a túlszaporodott disznók elejtéséből élnek. Ott van egyik magyarnak is egy hálózaton kívüli háza a dzsungelben, mesefalu néven lehet rákeresni. És ebben a 2. esetben meg teljesen ismeretlen a depresszió.

Ahogy így olvasom, valószínüleg olyat tanulsz és dolgozol, amit nem szeretsz! Azt, hogy te ezt hogy látod, az csak rajtad múlik. Gondolj bele, nem mindegy hogy pisztolyt tartanak a fejedhez, és azt mondják neked, hogy megölnek téged és a családodat is, ha nem futsz le egy 42km-es távot! Vagy benevezel a maratonra, és örömmel lefutod!

Az élet nem muszáj hogy mókuskerék legyen, de azt tudnod kell, hogy mindenből annyit kapsz vissza, amennyit beleadsz. Ezt neked kell tudnod, hogy akarod-e ezt így, vagy inkább választasz mást.

Jelölj ki magadnak egy célt az életben! Mi acélod az egyetemmel? Diploma? Abban a szakmában szeretnél dolgozni? Úgy gondolom, az egyetemet vagy kényszer hatására csinálod, valaki elvárásáért! Vagy szem elől tévesztetted a célod.