Mit tegyek, elegem van már mindenből és mindenkiből?

Szerintem neked most fog elkezdodni a második eleted. Ha lesz erős kilépni ebből a kornyezetbol és stabil maradni testileg , lelkileg akkor csodás évek fognak előtted állni. Ez a lecke fogja megtanítani azt hogy az élet egyedul is ugyanolyan szép és tartalmas mint társ mellett. Tanuld meg magadat tisztelni és elfogadni és akkor nem fogsz futni mások után , mert tudni fogod hogy saját magad vagy a legértékesebb . Lehet kicsit egoista duma , de amíg valaki nem becsüli meg saját magát , addig ne is várja el ezt másoktól.

Egy szóval légy erős és akkor szép éveknek nézel elébe.

Kedves kérdező! Rossz döntések sora vezetett oda, hogy utálod az életed. Ez két dologtól lehet. Vagy nem ismerted magad eléggé, amikor meghoztad ezeket (pl. akkor jössz rá, hogy nem szerettél volna gyereket, amikor már késő, mert erre tesztidőszak nem létezik), vagy hazudtál másoknak magadról (így magadnak is), máshogyan viselkedtél, mint ahogyan a legbelsőd diktálta volna, valamilyen cél (pl. nehogy hajadon maradj, mert akkor megszólnak) érdekében.

Rendszerint 35-40 éves korunkra érünk meg annyira, hogy ismerjük már magunkat eléggé, hogy mire is vágyunk, de ekkorra már meghoztunk egy sor rossz, nem önazonos döntést.

Ebben a helyzetben 2 dolgot tehetsz:

Eltaszítod azokat az embereket, akikről úgy érzed, mérgezik az életedet.

Ha ezt nem tudod megtenni (mert pl. a gyerekeid is ebbe tartoznak), megtanulsz hozzájuk szelídülni.

Erre a miűveletre ajànlom a Kis Herceg rókás fejezetét. Nagyon meg kell tanulnotok egymásra hangolódni, míg elkezditek élvezni egymás társaságát. Nincs más út.

Ha megtanulsz mindent jól csinálni odafigyelve, akkor elkezded majd élvezni azokat a teendőket is, amelyeket gyűlölsz. (Ha a munkádat is gyűlölöd, válts, vagy tanuld meg jól csinálni és megszeretni)

Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne élvezzük minden percét. Addig kelll alakítani, ameddig nem lesz jó. Különben elfecsérelted a nyereményedet.

Rossz döntések okainál kifelejtettem még azt, amikor főleg fiatal korban egy tekintélyszemély (rendszerint szülő) nyomása alatt, elvárásainak megfelelő, nem önazonos döntést hoznak az emberek. Így nyomorítják meg nyomorult (és korábban szintén megnyomorított) szülők gyermekeik életét, amelyhez nem lenne joguk, mégsem bünteti ezt törvény, mert túl megfoghatatlan.

Én a gyerekeim személyiségét bontakoztatom ki, hogy kiegyensúlyozott, önazonos emberek legyenek, megtanítom őket döntéseket hozni és a döntések súlyát felelősen viselni.