Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Emberek » Magány, egyedüllét

A kérdés
Aske. nevű felhasználó kérdése:

Van-e értelme így folytatni?

Hosszú lesz, szóval köszönöm ha elolvasod. Az életem egész területén, gyerekkorom óta folyamatos kudarcokba ütközök. A szüleim elváltak, és szerintük egy kudarc vagyok akit állandóan hibáztatnak. Óvodában és iskolában mindig piszkáltak, és megvertek. Teljesen tönkre tettek. A tanárok is inkább ellenem voltak, mintsem segítettek volna. Ebből kifolyólag "normális" középiskolába se járhattam, miután ballagtam. Egyetlen egy barátom sincs, sem pedig párom. Közösségi oldalakon sem vagyok fent, mivel semmi élményem nincs. Nagyon fáj ez nekem, hisz azt látom, hogy a velem egykorúak, és a fiatalabb korosztály nagy része, már boldog párkapcsolatban van, eljegyezve stb stb, rám pedig még csak nem is néznek a lányok... Azt hiszem magányos is vagyok. Ennyi kudarc és fájdalom után már jól esne ha engem is szeretnének. Persze baráti társaság is jó lenne, mert úgy legalább tudnék ismerkedni is. Azt is látom, hogy sok fiatal srácnak vannak lány barátai akikkel hülyéskedik. Munkám nincs, pedig rengeteg helyre elküldtem az életrajzom. A napokban voltam interjún, de nem szóltak vissza, pedig azt mondták, hogy pár nap múlva értesítenek. Gondolom ez csak egyet jelenthet... Albérletben lakok anyummal, akinek segítek mert beteg. Sokszor alig van mit ennünk. Akármilyen is, nekem csak ő van... Nehezen nyílok meg, nem igazán tudok bízni az emberekben, fáj az egész élet, nem tudom kihez/mihez hogy kéne állnom, hatalmas gyűlölet van bennem minden és mindenki iránt, főként magam iránt. Utálom, sőt gyűlölöm magam. Soha nem leszek jó senkinek és talán tényleg egy nagy kudarc vagyok. Érzem, hogy egyre jobban hatalmába kerít ez a depresszív, szorongásos állapot és egyre jobban húz le a mélységbe. Majdnem lettem már öngyilkos, de akkor nagyon megijedtem és nem tudtam megtenni... Viszont mivel mindig egyre mélyebbre kerülök, ismét hajlok efelé a gondolat felé. Sajnos azt is észrevettem, hogy gondjaim vannak a kommunikációmmal. Nehezen és rosszul tudom magam kifejezni, ezt pedig félre szokták érteni és megbántok embereket. Szerintetek van így értelme tovább küzdeni? Hihetetlenül nehéz és fárasztó már. Azt elfelejtettem, hogy döntéskeptelen vagyok. Akár egy nadrág megvételekor is sokszor hezitalok vagy fél órát, hogy melyiket vegyem meg. Szorongok ha az utcára kell mennem, szorít a szívem. Nem igazán tudom mihez kezdjek. Legszivesebben feladnék mindent, és újrakezdeném az életemet...


26/F ha ez számít...



Keress kérdéseket hasonló témákban: magány, fájdalom

  jan. 26. 20:18  Privát üzenet  

A válaszok

Szia! Nem tudom hogy mi a célod ezzel a depresszív, önsajnálattal teli monológgal, de van egy rossz hírem. Ezeken csak egy ember tud változtatni: Te magad. Megvannak a kezeid és a lábaid? Akkor fejezd be a nyafogást, olyan vagy mint egy rossz krv@...Kapd össze magad öcsém és húzzál dolgozni! Ma Magyarországon csak az nem dolgozik aki nem akar. Az a legkönnyebb, hogy másokat okolsz. Igen, egy csődtömeg vagy. Efelől semmi kétség. De erről sem a szüleid, sem a bántalmazó osztálytársaid, sem a körülmények nem tehetnek, csak te magad. Csodálkozol hogy nincsenek barátaid és párkapcsolatod? Ne röhögtess. Mégis ki a fenének lenne kedve egy ilyen negatív és életképtelen valakivel barátkozni? Szerinted melyik lánynak jön be ez a hiszti? A lányok a magabiztos fiúkat szeretik, akiknek határozott elképzelései vannak, akiknek céljai vannak és azért tesznek is. Az ilyen teszetosza életképtelen balekokat nagy ívben kerülik a lányok.

Van viszont egy jó hírem is. Ha befejezed a hisztit és mások hibáztatását és fejest ugrasz a nagybetűs életbe, magadra erőltetsz egy kis pozitív gondolkodást, eljársz társaságba ahol mosolyogsz, és őszinte érdeklődést mutatsz az emberek iránt ahelyett hogy ontád magadból a depresszív hangulatot, kinyílik előtted a világ... És hamarosan barátnőd is lesz... Próbáld csak ki! Hajrá ;)



A válasz 27%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/7Időpont jan. 26. 20:46 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Figyelj, az első tahó kommentelőt nézd el, valószínűleg fogalma sincs mentális betegségekről. Sajnos en magam is depresszióval küzdök, és a leírtak alapján neked is súlyos depressziód van. Na már most te kiírtad ide ezt a kérdést, ami nagyon jót jelent, hisz tenni akarsz, jobbra akarod fordítani a sorsod. Az első és legfontosabb lépés, hogy keress egy JÓ pszichologust, akinek elmondasz mindent kerek perec, az összes csalódást és bántalmazást, aki segít neked a traumákkal, amik vissza húznak a boldogságtól. Ne ellenkezz, hagyd hogy egy olyan ember, akinek ez az élete, hogy beszél emberekkel, akik ugyanazzal küzdenek, mint te, segítsen neked megtenni az első lépést.

Pár hét, hónap és érezni fogod a változást. De ezt muszaj meglépned. Keress rá googlen a legjobb értékelésu pszichologusra.

A másik dolog. Amíg nem vesznek fel valahova dolgozni, van több idod, rólad hasznosan. Menj le a terembe, edz, add ki a feszültséget, fuss, minden nap csinálj meg egy dolgot, amitől félsz. Vágass valami új hajat. Olvass, vagy csak nézz filmeket, doku filmeket, csak bővítsd a láthatárod!! Tanulj. Nyelvet. Tényleg. Így később kimehetsz külföldre, megszedheted magad egy kis pénzzel, új élményekkel. Új munkahely, új emberek körülötted.

Ha érdekel, folytathatom az írást



A válaszíró 86%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/7Időpont jan. 28. 02:23 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Átérzem, nagyon hasonló helyzetben vagyok. Totál kilátástalan az életem. Figyu azt nem ígérem, hogy nagy haverok leszünk, hisz valószínűleg jó messze lakunk egymástól, de ha rám írsz, akkor dumálgathatunk, ugyanis nekem sincs nagyon kivel beszélnem, kivéve anyámat.

A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/7Időpont jan. 29. 22:18 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Írtam mind a kettőtöknek. Az első válaszolón már meg sem lepődök. Ha már valaki a padlón van, akkor rúgjunk is bele. Az ilyeneket már fel sem veszem. Hála az égnek ennyit már fejlődtem. Szomorúan látom, hogy hasonló helyzetben vannak fiatalok, mint én. Ki tudja, együtt hátha ki tudunk ötleni valami épkézláb ötletet. Akár privátban, akár ide is jöhetnek az ötletek, hogy esetleg merre induljon a magunk fajta, vagy egyáltalán mihez kezdjen, mit ne tegyen... Előre is köszönöm!

# 4/7Időpont jan. 31. 14:36 Privát üzenet
[link]

A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/7Időpont febr. 27. 18:19 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

szia, sajnálom, hogy ez van, és igen, van értelme folytatni. 26 évesen nagyon fiatal vagy.

nehéz lesz, de hidd el, hogy a legtöbb ember elég sérült, csak nem látod rajtuk, mert nem mutatják. nem vagy egyedül.

add be sok helyre az életrajzodat, ne egy helyről várd a csodát. naponta sok-sok helyre add be. egyes helyekre , pl. étterem, bolt, vidd be személyesen.

ezzel gyakorlod a kommunikációt is, egyre ügyesebb leszel.

én is elég félénk voltam, szinte az osztálytársaimhoz se szóltam, de muszáj volt egy csomó dolgot megoldanom, és ma már viszonylag elég jól intézem a dolgaimat, mivel mindig kihívások elé állítottam magam.

az írásodból egy intelligens ember képe bontakozik ki.

Legyél erre büszke, hogy hiába jössz rossz közegből, mégis okos, érzékeny ember lett belőled, nem pedig egy drogos primitív valaki.

Ne ragadj le anyukád mellett, építsd a saját életedet. segítsd persze, ha tudod, de ne add föl miatta a saját életedet.



A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/7Időpont márc. 11. 20:04 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Szia!


Nő vagyok, 29 leszek lassan.


Megértem miket érzel.


Engem vertek az osztálytársaim, mert magyar vagyok, apám alkoholista volt, anyám rákkal küzdött. Volt válás, halál, stb. Ennyit a múltamról címszavakban, amiket le merek írni.


Egyetem utolsó évében elkezdtem rettegni - nem részletezem most, de a lényeg; öngyilkos akartam lenni, meg is kíséreltem titokban. Utólag összeteszem a két kezem, hogy nem jött össze.


Érdemes élni. Ha most minden szürke is Neked, ahogy nekem is volt; egyszerűen az életnek meg vannak a gyönyörű apróságai, amik együttesen képesek színt hozni a lelkünkben; egy jó film, egy finom ebéd, egy séta, stb.


Van egy nagyon életvidám Youtube-r, az ő videói olyanok voltak, mint a "drog" és velük tanultam meg szeretni az életet.


Lett kutyám, egyszerűen kitölti bennem az űrt, hogy vagyunk egymásnak.


Emellett sokat írok; vers, regény, novella, stb.


Ha nekem évekkel ezelőtt nem volt életkedvem, az ágyból nem bírtam kikelni és már feladtam - ellenben most imádok felkelni, megélni az életét és minden másodpercét élvezen; Neked miért ne vehetne ilyen pozitív fordulatot a sorsod?


Azt mondom, érdemes küzdeni, érdemes élni, még, ha kilátástalan is a helyzet. A padlón ugyanis minden másképp fest, mint a csúcsról, ahova tudom, egyszer felérsz.


Ne add fel; élni érdemes - még ha most nem is így tűnik.



A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/7Időpont márc. 11. 22:01 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Rejtvényjáték 728x90

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Mi értelme van az ellenzéki pártoknak, ha a Demokratikus Koalíciót leszámítva senki se tud egységes stabil pártpolitikát folytatni? Én az MSZP-t, Jobbikot, LMP-t, Mi Hazánk Mozgalmat feloszlatnám!
Van értelme folytatni, tudva, hogy hamarosan jobb lesz?
Van értelme folytatni egy olyan életet, amiben nem lehetek boldog?
Nem vár rám jövő A lányokat nem érdeklem, minden osztálytársamnak volt már barátnője Valószínűleg nem is lesz Ha meglátok egy lányt első gondolatom hogyúgysem lehet az enyém...
Szerinted van értelme így folytatni az egyetemet?
Mi értelme tovább folytatni?

Kérdések az Emberek rovatbólKérdések a Magány, egyedüllét rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!