Mi értelme egyáltalán az "életemnek"? 20F

**Rasszistáknak előre bocsájtom, hogy NEM vagyok roma.**

Sajnos ebben a tanévben még tanulok ezért nem tudok dolgozni. A szüleimmel "élek" már amennyire hagynak. Apám alkoholista, anyám meg kb idegbeteg mindig is ilyen körülmények között nőttem fel. Soha nem volt jó semmi amit csináltam mindig volt valami amire azt tudták mondani, hogy "miért nem azt/így csinálod" ha úgy csináltam akkor ugyan ez. Csak apám szeretett volna gyereket anyám soha nem is akart és ezt meg is éreztette mindig velem már kiskoromban is. Nagyon sokszor bántottak (főleg lelkileg), anyám sokszor kívánja a mai napig a halálomat, szívből gyűlöl. Jelenleg is úgy érzem mint ha börtönben lennék, mivel nem akarom otthagyni a sulit 3,5 hónappal a vége előtt tudja, hogy rá vagyok utalva még arra, hogy itt lakjak, eltartson stb. Ezt ki is használja nem kicsit, semmi magánéletem nincs és nem is volt soha, én volt mindig az akinek suli után jönni kellett haza mert ha nem, pl elmentem volna focizni osztálytársakkal éhen feküdhettem volna le vagy be se engedtek volna a házba. Ez a mai napig így van, egyszer későn jöttem haza és 2 napig a házba se tudtam bejönni. Éppen ezért barátaim se nagyon vannak és nem is voltak, barátnőkről nem is beszélve. Szociális életem semmi nincs. Amikor végzek a sulival(vagy végeznék) megyek el dolgozni olyan helyre ahol van szállás, de úgy érzem nem bírom ki ezt a 3,5 hónapot. Szeretethiányos vagyok, szociális fóbiám van, önbizalom hiányom és semmi önbecsülésem. Ezekre a dolgokra még itthon is ráteszik az érzelmi zsarolást, folyamatos sértéseket, átkokat így egyre szarabbul érzem már magam. Napok óta a sírás kerülget folyamatosan, csak az öngyilkosságra tudok gondolni. Egyszerűen már nem bírom ezt a sok fájdalmat ami naponta csak növekszik.

Egész nap az öngyilkosság járt a fejemben, azt kerestem mi lenne a legfájdalommentesebb megoldás, hogy véget vessek a szenvedésemnek. Nem sokra vágyom, csak valakire aki szeret és én is szerethetem. Ez olyan nagy kérés egy ilyen élet mellett, hogy végre szeretetet kapjak? Nem emlékszem olyanra a gyerekkoromból mikor a szüleimtől hallottam volna, hogy "szeretlek". Nézegettem, videókat a neten, ezzel a témával is foglalkozott az illető, csak még rosszabb lett a kedvem.

Miért éljek egyáltalán? Sajnos csak ezek a kérdések foglalkoztatnak pár napja. A halál, kik lennének a temetésemen (kb senki), mennyire fájna mielőtt megszűnne minden stb.