Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Úgy érzem az egész életemet...

Úgy érzem az egész életemet elrontottam és semmit nem érek, legszívesebben meghalnék szerintetek is így van? (Nagyon hosszú, de jó leírni)

Figyelt kérdés

21 éves fiú vagyok nagyon komoly múlttal. Az egész óvodás koromban kezdődött amikor valaminek a hatására egy mentális betegséget kaptam aminek köszönhetően nem tudtam emberekkel beszélni csak anyával és apával kb 19,5 éves koromig. Ezért csúsztam az óvodával és a sulival így én 8 évesen mentem elsőbe. Ezután mivel nem beszéltem nagyon sokat piszkáltak az osztálytársaim és minden nap sírva keltem fel. Szerencsére kivettek igazgatói engedéllyel a suliból arra az évre tartós betegségre hivatkozva és következő évben újra kezdhettem a sulit magántanulóként. Ez mondhatni bevált egészen 7. osztályig 16 éves voltam és 4,3-as átlagom volt 7. év végén. A 8. osztályt már nem kezdtem el mert ismét elkezdődtek a zaklatások, mindig piszkáltak ugye én nem voltam az a típus aki barátkozott mert hát ha nem beszélek akkor hogyan? Én nem jártam ki az udvarra a többiekkel, egyedül félrehúzódva vártam mindig az órákat. Nem mint ha nem szerettem volna barátkozni.

Volt ebben az időszakban még egy lány is aki annyira tetszett, hogy nem tudtam már türtőztetni magam így facebook-on bejelöltem és ott beszélgettünk. Eljutottunk odáig hogy már "szeretlek"-el köszöntünk el egymástól. Hát nem sokáig tartott(1,5 hónap kb) ugyanis azt mondta, ha nem kezdek el beszélni akkor ne is írjak neki többet. Persze nem tudtam megszólalni csak neki pár szót így letiltott és a barátnőivel rajtam röhögtek a folyosón. Ez 7. év májusában volt kb ezért nem kezdtem már el a 8. osztályt.

Ezáltal nekem kimaradtak azok a dolgok amiket más legkésőbb középsuliban átesik. Első barátnő, első csók, első szex stb stb. Nem volt barátnőm még amit "kapcsolatnak" nevezhetek az a 1,5 hónap kb amiről írtam. A szüleimmel nagyon rossz a viszonyom úgy 14 éves korom óta. Azóta folyamatosan éreztetik velem, hogy nem igazán szeretnek, bár előtte is előfordult már. Szeretethiányos lettem. Szó szerint nem emlékszem arra, hogy bármelyik szülőm egyszer is azt mondta volna szeretlek. Kicsit több mint 1 éve kezdtem el idegenekkel beszélni és elkezdtem az ősszel befejezni a 8. osztályt esti képzésen. Ez a másik dolog ami miatt sokan megbélyegeznek, hogy iskolázatlan vagyok tehát hülye, de azt persze senki nem tudja, hogy miért nincs még meg a bizonyítványom. Elköltöznék végre a szüleimtől, hogy legalább a lelki terrort ne kelljen tovább elviselni, de 8 osztály nélkül sehova nem vesznek fel, vagy ahova felvennének nem nézik el, hogy heti 1 napot suliban vagyok, és számomra most a bizonyítvány a legfontosabb. Sajnos már csak akkor érzem magam jól ha a suliban vagyok, akkor kikapcsolok valamennyire.

Szerintem a szeretet hiány miatt vágyom ennyire egy barátnőre, mert nem a szex része érdekel a legjobban hanem az érzelmi része. Jó lenne néha ha valaki olyannal lehetnék aki elfogad, szeret és én is szerethetem. Talán a legtöbb velem egyidős srác nem ismerné be, de igénylem hogy pl néha átöleljen egy lány, oda bújjon és érezzük a kölcsönös szeretetet.

De nem vagyok képes barátnőt szerezni mert nem merek odamenni ahhoz aki tetszik. 15 évig nem beszéltem senkivel, nem gyűjtöttem tapasztalatot és bár elméletben tudom, hogyan kéne odamennem, hogy kezdeményezzek vele beszélgetést mégse tudom megtenni. Talán az iskolás tapasztalatok és piszkálások miatt.

Van egy konkrét személy akihez odamennék, de ha meg is merném lépni elkerülhetetlen lesz előbb-utóbb a kérdés, hogy mit tanulok. Őszinte nem lehetek vele mert tudom hogy reagálna rá (Ő asszem valami befektetési képzésre jár legalábbis láttam már nála Forex-es borítékot párszor.), de ha hazudok akkor meg későbbiekben fog kiderülni ami megint nem lenne jó.

Elég komoly depresszióba kezdek zuhanni, főként a magány miatt. Már mást sem látok a buszon, az utcán csak párokat. Ilyenkor bele gondolok, hogy mennyire szerencsétlen "ember" vagyok.

Van egy osztálytársam akivel komoly vitába keveredtem úgy 15 évvel idősebb mint én, azon hogy létezik-e Isten vagy sem. Ő mélyen vallásos én pedig nem voltam hajlandó a bibliából részletet felolvasni. Ha valóban létezne Isten nem hagyná, hogy ennyit szenvedjek. Nem hiszem, hogy Ő azért teremtene bárkit is, hogy az szenvedjen és így kelljen "élnie".

Tudom, hogy az öngyilkosság nem megoldás, de sokat gondolok rá. Valahogy jó lenne ettől az érzéstől megszabadulni. Kb olyan érzésnek tudnám leírni ami lezajlik bennem mint mikor valaki szomjas és nem jut vízhez. A szüleim támogatnak az iskola elvégzésében anyagilag, de érzelmileg lehúznak teljesen. Folyamatosan a veszekedés megy itthon és az átkozódás, anyázás. Ugyan ezt kapom én is. "Dögölj meg a k***a a***d" ha az egyiknek igazat adok, de néha még az se kell hozzá. Barátaim nem nagyon vannak, az osztálytársaim között van néhány akivel baráti viszony kezd kialakulni és kb ennyiből állnak az emberi kapcsolataim is.

Nagyon elrontottam az életem és esélyem nincs már a boldogságra, vagy csak én látom így?



2019. febr. 15. 22:25
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
76%
Figyelj, azt olvastam hogy nem hiszel Istenben. Én sem,de az élet maga egy csoda. Barhogy is nézzük rohadt nagy mázli hogy egyáltalán létrejött az egész univerzum és a Föld benne az élet. Ezzel azt akarom mondani hogy minden ember egy csoda a maga módján,így ez rád is igaz. Tehát az öngyilkosságot felejtsd el. A barátnő szerzéshez annyit hogy amit a szövegedből kiolvastam nem nagyon van veszíteni valód ha odaméssz egy lányhoz. Ha úgymond elküld akkor max ugyanott fogsz tartani mint ha meg sem próbáltad volna. Egyébként hajrá
2019. febr. 15. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
90%

"Úgy érzem az egész életemet elrontottam..."


"21 éves vagyok..."


Majd ha 90 éves leszel akkor mondhatod az első mondatot hitelesen, így nem logikus, csak a beszűkült tudatod ami a negatív érzelmi állapotodból ered hiszi ezt.


Téged valószínűleg érhetett valami olyan impulzus koragyermekkorban ami miatt elindult ez az okozati láncreakció.


Ha meg akarod haladni önmagad és teljes életet élni(amire minden esélyed megvan ha meghozod a döntést) akkor el kell kezdened dolgozni magadon.Na most ez a megfelelő pszichológiai tudás hiányában egyedül nem fog menni.


Ezért célszerű lenne választani valakit akihez el tudsz járni.


Én azt gondolom tudok olyan nagytudású szakembert aki téged ki tud kupálni, viszont kérdés, hogy hol laksz, illetve elvállal-e.De neked kell nyitnod...


Máris írok egy privátot.


Az öngyilkosságnak meg mi értelme?Úgyis halálra öregedjük magunkat.

2019. febr. 15. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
9%
Ne haragudj, de nem olvastam el a novelládat. Az a tapasztalatom, hogy aki sokat ír, az csak panaszkodik.
2019. febr. 15. 22:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
86%
Huh, nem is tudom, mit mondjak. Szívszorító a történeted. De miért úgy kezded:" elrontottam az életemet"? Hiszen nyílvánvaló, hogy jórészt általad nem befolyásolható külső körülmények miatt állt elő ez a helyzet.Hogy állsz most a mentális betegséggel? Gyakorlatilag másokkal szemben néma maradtál? Ők tudták hogy tudsz beszélni? Írasban kommunikáltál velük? A lányokkal kapcsolatban hagyj időt magadnak és inkább a netes társkeresőt preferáld.
2019. febr. 16. 01:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
100%

El Nathnak igaza van. Tényleg szakemberhez kell fordulni.

Magától ez a betegség nem fog elmúlni.

Az eddigi válaszadók közül az övét tartom a leghasznosabbnak.

2019. febr. 16. 06:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
75%
3/5-ös te meg ha nem tudsz semmi értelmeset írni akkor inkább tartsd meg a véleményed mert senki nem kíváncsi rád !
2019. febr. 16. 06:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
100%

ezt nem annyira tudom megérteni, hogy nem tudsz beszélni, hiszen nagyon szépen írsz. de gondolom, a mentális betegséged a szüleid miatt alakult ki.

én a helyedben olyan társat keresnék, aki szintén nehézségekkel küzd, pl. mozgássérült, vak, süketnéma, stb.

Mivel te is egy hatalmas csomaggal jössz, amit az egészséges embernek nehéz elfogadni, neked is el kellene fogadnod, hogy másnak is lehet csomagja, és nem feltétlenül a legszebb, legegészségesebb lányt kell kinézned a környezetedben. Ha pedig látod, hogy a másiknak is van baja, akkor nem fogsz annyira szorongani, hogy a tiédet vajon elfogadja-e.

Azt mondod, leginkább szeretetre vágysz, szerintem így kapod meg a legkönnyebben és leggyorsabban.

2019. febr. 16. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat mindenkinek. Elgondolkozom a segítség kérésen. Mondhatni már teljesen legyőztem ezt betegséget tehát már tudok beszélni idegenekkel. Ezt csak a múltam miatt írtam le, hogy miként jutottam el idáig ahol most tartok. Tudták a legtöbben az akkori suliban, hogy mi a problémám és pont ezzel piszkáltak a legtöbbet.

Soha nem is ítéltem el senkit azért mert van valami csomagja. Volt most ebben a suliban ahova járok estin egy lány (vegyes a korosztály nálunk 16 a legfiatalabb 48 a legidősebb osztálytársam) ő 17 éves volt és nagyon halkan beszélt alig érthetően. Teljesen megértettem és védtem is, hogy ne piszkálják egyedül én álltam ki mellette.

Oda tudnék menni egy lányhoz és beszélgetni vele, csak nem merek. Ki tudja hogy reagálna rá, azon agyalnék hogy mit gondol rólam ő meg akik esetleg körülöttünk vannak stb.

2019. febr. 16. 13:55
 9/14 anonim ***** válasza:
87%

senki sem tudja, hogy fog a másik reagálni, ha közelítünk felé. a siker senki számára sem garantált, mindenki folyamatosan koppan, akár magánéletben, akár munkában, mindenhol.

sajnos ezek ellenére kell tovább küzdeni.

2019. febr. 16. 16:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
100%

Ez nem mentális betegség, hanem fóbia.Szociális készségek alulfejlettsége, ön-bizalom fel nem építettsége, félelemből adódó elzárkózás.


Ezekkel mind mind nagyszerűen lehet dolgozni.

2019. febr. 16. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!