Hogyan tudok a leghatékonyabban segíteni saját magamon a kialakult magányos helyzetben? A helyzet nem egyszerű, nagyon összetett, nem találok kiutat.
Megpróbálom összefoglalni. 5 éve egyedül élek a családomtól több száz kilométerre, így társas családias kapcsolatatot a barátaimmal tudok csak ápolni. 18 éves korom óta csak a munka és a tanulás teszi ki az életem, mert harcolnom kell nekem is hogy előre jussak. Munka mellett egyetem, majd 2 munkahely párhuzamosan, szóval a szabadidő korlátozott. Na de, a barátaim társra találtak, nyilván nem a barátok az elsők, hanem a párjuk és a gyerekek. Én itt maradtam egyedül. Ami alapvetően nem is probléma, azonban ők mindig ugrasztanak amolyan lelkiszemetesládának, ha nekem lenne szükségem egy kis beszélgetésre akkor jön a megvető válasz, hogy boccs de nekem nem csak ennyi dolgom van, nem érek rá. Közben anyukám is lebetegedett, orvoshoz jár, hétről hétre a rettegés tart a markában, hogy valyon mi lesz a következő vizsgálatnak az eredménye. Szóval a lelkiállapotom a béka feneke alatt, és nincs senki akivel beszélhetnék. Próbálnék programokat, de sajnos nem tehetem meg hogy több tízezret arra adjak ki hogy idézőjelesen szórakoztassam magam. A pszichológust ugyan ezen okból nem engedhetem meg. Diszkóba, egyéb szórakozóhelyre nem járok, mert egyedül nem buli, amúgy sem érzem magam jól, hisz nem vagyok olyan személyiség, hogy az éjjeleket a bárban riszálással töltsem. Màr unom az olvasást, film nézést, egyáltalán nem szórakoztat és kapcsol ki semmi. Csak a belső feszültséget érzem és azt, hogy egyre jobban szigetelődöm el a külvilágtól. Gyakran vannak öngyilkos gondolataim. A munkám sem amolyan csapatmunka. Középvezető vagyok, így én a dolgozókkal nem trécselhetek, a felettesekkel sem, inkább ott is csak a stressz van.
30 éves fiatal nő vagyok, keserűséget levertséget, rettegést érzek minden nap, de változtatni szeretnék.
Köszi a segítségeteket!
válasza: válasza:Pszichológusból azt hiszem létezik ingyenes is, ha orvoson keresztül intézed.
Ha szeretnél beszélgetni, írhatsz. Barátilag, mert bár 27 éves férfi vagyok, de párkapcsolatban.
Egyébként nagy városban élsz? Esetleg ha találnál hobbit? Havi 5 ezer forintért például már van heti 1x 1 órás tánc órára (amit én tudok, az Budapesten van, de gondolom máshol is van hasonlóan). Ilyenre járok én is. De egyéb sport, mozgás is jó lehet. Egyrészt társalgásra ad lehetőséget, másrészt a sport "örömhormonokkal" is segít a lelkednek. Körbe kell nézni, sok a drága hely, de van, amit viszonylag olcsón meg lehet úszni!
Ha kérdésed lenne, privátban is kereshetsz. :)
válasza:Olyan fura ez nekem, hogy van egy feltételezem értelmes, teljesen normális nő és nem tud boldog lenni. Fiúk/férfiak körében ez szerintem sokkal elterjedtebb "jelenség". Hiszen a férfinak kell kezdeményeznie, így, ha valaki félénk akkor férfiként nehéz helyzetben van, de nőként "csak" nyitottnak kell lenni a helyzetre, ha megtalálja őt egy udvarló.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet magányos egy nő sem, csak fura.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, ismerek egy hasonló helyzetű nőt (vagyis hasonló helyzetben volt, de ez bonyolult), ő nála sem értettem a dolgot. Nem csúnya, annak ellenére, hogy a szépség relatív, de tényleg nem olyan kinézetű, akihez nem szólnak a srácok/férfiak, mert annyira ne tetszene nekik. Valami félresiklott nála, de jól keres, saját ingatlanja van, de a boldogság elkerülte, legalábbis nagyon úgy tűnt. Szerintem talán az lehet a gond ilyen esetben, hogy az illető nem elég nyitott, talán nálad is ez lehet a gond.
Barátnőiddel ha elmész találkozni, beültök valahova, programokat szerveztek, ott is lehet ismerkedni. Biztos vannak olyan emberek, akikkel szívesen találkoznál. Akár régebbi ismerősök.
válasza:Hagyjuk hogy "őszinte" vagy, ha az lennél nem tudnának lelki szemetes ládának használni s nem tartanál itt!
Én ki is mondtam mindig a gondolataimat, akik berágtak azok olyanok kiknek fájt az igazság.
Akik pedig megmaradtak azok rendes, haladóképes emberek az életben s haladunk felfele minden téren.
Kezdj el igazi önismeretre ráfeküdni s hogy az életben milyen apróbb s nagyobb célok legyenek, amiket lépésről lépésre felépítesz!
Amit leírtál "a helyzet nem egyszerű", a fenét nem... A megrekedt emberek magányos zöme ilyen s teljesen hasonló tényeket írnak le.
Nem a helyzet nem egyszerű, hanem A BELSŐ ÉNED POZITÍVRA állítása/helyrerakása.
A legnehezebb önmagunkon változtatni, az eleje pokol tud lenni, de egyszer ráérez az ember "ez nem is rossz, megy ez", akkor onnantól csak felfele halad, ha képes nyitani dolgok fele.
Ezt magamon is tapasztaltam s kiknek személyesen is tudtam segíteni, mert pl környékemen lakott.
Ezek olyan dolgok, amiket TE magad tudsz csak legbelül helyre rakni.
Az más ha valaki rá-rá vezet.
Pl az a személyiségtípus vagyok, aki folyamat valami gondolattal vagy alkotással van tele - s nem csak magamon gondolkozgattam pl esti biciklizések alatt egymagamban, de az embereken is.
Kit mi motivál vagy ellenkezője, megkeseredve élik a szűrke mindennapjaikat olyan légkörben, amit nem is szeretnek s kicsit se teszik oda magukat magukért.
Sőt ujjal mutogatnak a rosszabb indulatuak s gyengébbek másokra, holott magukon kellene elgondolkodni, csak ahhoz buták vagy/és gyávák.
Mások s saját dolgaimat összegeztem, majd elhatároztam magamat.
Alig pár év alatt megoldottam, úgy hogy nem csak legbelül változtattam, hanem mindenen amin tudtam.
A semmiből megoldottam a vállalkozást is, féltem s bizonytalan voltam, de elhatároztam magamat: Összehozom s azzal szeretnék foglalkozni amit szeretek, szabadon.
Gondolkodj, elmélkedj pl egy esti egyedüli séta alatt egy nyugis környéken, rendezd magad legbelül s bontogasd ki önmagad!
Sok sikert!
válasza:Szerintem is önismeretet kellene fejleszteni, az fontos lenne, hogy mások ne tudjanak kihasználni lelki szemetesládának, mert önbecsülésileg nem túl jó...
Nekem is ilyen kapcsolataim voltak egyébként... :-(
Lehet hogy furán hangzik ebben a helyzetben, de agykontroll vagy mindfulness relaxáció is nagyon sokat segíthet (nem azonnal, de pár hét múlva biztosan érzékelhető lenne pozitív hatása)
válasza:Az írásod alapján úgy érzem, túlságosan stresszelsz, szorongsz.
A munkád szereted egyáltalán vagy folyamatos harc?
Mintha az elmúlás is problémát jelentene, amit anyukád és a korodhoz való hozzáállásod mutat.
Szerintem a legjobb megoldás az lenne, ha beszereznél egy pasit vagy jóbarátot. Esetleg háziállatot.
válasza: válasza:Én is 30 éves vagyok, szóval lehet ez ilyen generációs probléma. Úgy segíthetsz magadon, hogy eljársz emberek közé. Konditerem, fitness, zumba, közös edzések, ahol emberek között vagy. Egy nő százszorta könnyebben ismerkedik, mivel a férfiak odamennek hozzá. Aztán egy beszélgetés, egy kávé még nem a világ, nem kell járnotok, nem kell lefeküdnötök. Egy kisebb koncertre elmenni egyedül nem annyira gáz. Ha nagy városban laksz biztos vannak olyan programok, amik kicsit is érdekelnek, és elmehetnél. De egy nőt még futás közben is leszólítanak férfiak, vagy egy nővel sokkal hamarább összebarátkoznak, mint ismeretlen férfiak.
Azt a részét totálisan megértem, hogy mennyire unalmas már az otthon ülés, az állandó filmezés, olvasás a magányban. Én mondjuk már rég leadtam a haverokat, így nem hallok felőlük lenéző kijelentéseket, mondjuk legtöbbnek még mindig nincs saját családja, 30 évesen. Meg az ilyen barátok minek is, akiket leírtál? Félsz a teljes elszigetelődéstől? Kemény is, nekem elhiheted, de még lehet új ismeretségre szert tenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!