Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Emberek » Magány, egyedüllét

A kérdés

Ti ezt pocsék napnak ítélnétek meg? Mit tegyek, hogy jobban érezzem magam?

Egy spontán buliba csatlakoztam be - volt ismerős (volt gimistárs), meg olyan ismeretlen, aki "helyesnek" talált, és beszélő viszonyban kerültünk.

Éjfél környékén az egész számomra megszakadt, mert a táncom során (a saját örömömre elengedtem magam) hirtelen - az egyik mozdulat UTÁN (mintha nem is a mozdulat miatt), kifordult a térdem, nagyon csúnya/gusztustalan módon - én úgy éltem meg az egészet, mintha egy horrorfilmhez hasonló effektus lett volna.


A megismert német srác segített, elmagyarázta, hogy orvostanhallgató tudása szerint mi történhetett (nem volt 120%-ig hiteles számomra, de nem is totál szakszerűtlen). Összeszedett, próbált megnyugtatni (pedig totál nem pánikoltam), kisegített, aztán hívott taxit. Én meg hazaevickéltem és írtam az orvosomnak, hogy holnap jöjjön fel mielőbb, és nézze meg, mennyire komoly a probléma.


Közben végiggondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy amiatt történt ez az egész, mert nem tanultam ez idáig (összefüggően, rutinná vállásig) táncolni, nem tudom, hogy milyen mozgásokat/lépéseket engedhet meg magának az ember, és ezek szerint partikban, ha elengedem magam, teljesen rossz lépéseket, vagy rosszul használok.


És itt jön, ami miatt qrvára igazságtalannak érzem az egész életet:

Egyfelől, gimis korom óta akartam volna táncolni tanulni, hogy legyen valami társasági életem, amivel jól érezhetem magam. Csak éppen Pécsett évek óta mindenhol vagy fiú többlet van, vagy előre "lebeszélt", egymást ismerő párok. Az egyébként ezekről megmaradt emléktöredékekből próbáltam latin tánclépéseket beépíteni ilyen "robottáncos" mozdulatokra, de ezek szerint - az esetből okulva - nagyon rosszul.


Pár hete találtam egy olyan tánciskolát, ahol párcserék vannak - bár itt is fiúk vannak többségben.

A mai napra ennek a tánciskolának lett volna bulija Szekszárdon. Lebeszéltük, hogy kivel tudnék menni, de még írtam is, hogy ha nem, a kimenetelt megoldom (távolsági busz, telekocsi, "ezerféle" lehetőség), csak nem ismert helyen, városban nagyon nehezen tájékozódom. De bizonygattak, hogy van hely.

Ott voltam bőven időben a megbeszélt helyen... Aztán kiderült, 3 emberből egy se ismert meg... odamentem, megkérdeztem : erre kiderült, valakivel összekevertek - egyébként rendkívül buta módon mentegetőzött a hapsi, de azért baromira ott volt a macsó magabiztos fellépés -, és így több embernek ígérte be, hogy autóval viszi, mint amennyi férőhely van. Ott is hagytak.


Ezért tévedtem végül oda, ahova : Mivel rosszul esett a dolog - és ne mesélje be nekem senki, hogy vele nem ez lenne! - először gondoltam, nem megyek haza rögtön, sétálok valamennyit, talán kicsit leköti a dühömet. Aztán egy ötlettől vezérelve elmendtem egy bár elé, ahol benézve láttam, hogy DJ van meghívva. Erre gondoltam, no legalább zene - ha nem is oly művészi -, az jobban is leköt.

Aztán ott láttam, hogy ott egy régi osztálytárs, aki végül észre is vett, leült beszélgetni... Aztán innen jött a többi, amit írtam.


Aki végigolvasott, és próbál megérteni, az remélem látja, miK azOK, amiKEt roppant igazságtalannak, hobban mondva az élet csesztetésének érzek : Durván lesérülök, mert bár csë$zettül szeretnék, nem tanultam táncolni, így rosszul lépek és/vagy rossz a tartásom : DE közben meg évek óta táncolnék, de ilyen szintig kiközösítenek (konkrétan hülyegyereknek néznek/aként kezelnek)... WTF!! Hát így hogy az istenbe?!


Most szívem szerint azt érzem, hogy 25 múltam, legalább az utolsó húszas éveimben "szeretnék egy kicsit utólag élni"; de c$ëszhetem, én csakis azért élek, hogy az isten basáskodjon felettem (oké, tudom, nem létezik, ezt csak úgy írtam)...


Az eszem meg azt mondja, hogy : Na és : hiába egy szottyadt qrva veled az élet, akkor se tudta megakadàlyozni, hogy egy rövid időre társaságod legyen s jól érezd magad.


Ti hogy vélekednétek, ha a helyzetemben lennétek?

Hogyan próbálnátok megoldani, hogy bármivel is próbálkoztok, "az élet" belétek köt, és lúzerekké válltok?



  márc. 23. 03:03  Privát üzenet  

A válaszok

Én megértelek, mert hasonló kiközösítés miatt volt már nagy szívásom...nem is egy. Teljesen átérzem. Annyi különbséggel hogy pár évvel fiatalabb vagyok.

Jelen állás szerint is mélyen depressziós vagyok. Én nem tudok rá megoldást, csak azért írtam hogy tudd, nem vagy egyedül. Vírtuálisan is, de mint "sorstársai" átölellek.💗



A válasz 28%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/5Időpont márc. 23. 03:43 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Ez őszintén, nagyon nagyon jól esett!

KÖSZÖNÖM!!!

Ilyen megértő választ szerintem még nem is kaptam ezen az oldalon.


És ez most lehet, hogy segített - az együttérzésed, ÉS NEM AZ, hogy más is van ilyen helyzetben. Kezdem jobban érezni magam. Köszönöm!



# 2/5Időpont márc. 23. 04:08 Privát üzenet
Nincs mit megköszönni! Remélem jobban vagy! ❤️❤️

A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/5Időpont márc. 23. 05:19 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Mekkora szemetek, hogy ott hagytak. :(

A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/5Időpont márc. 23. 06:25 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Elolvasva ezt a regényt, eszembe jutott egy afrikai népmese, melynek a fószereplője egy teknós és egy rabszolga volt. A rabszolga állandóan panaszkodott a folyó partján az életére meg a gazdájára, ezt a teknős mindig hallotta és egyszer azt mondta neki: fekete embwr, túl sokat beszélsz.

Erre a rabszolga a gazdájához rohant, elmesélte mit tapasztalt. Az nem hitte el, de a sok gyózködre v3gül lent a foyóparta, azgal az ígérettel, hogy ha a rabszolga becsapta, nagyon megveri. A teknős ott volt, a rabszolga próbálta szóra bírni, de a teknős kussolt. A gazda el is verte a rabazolgákát és otthagyta a parton. Amikor magukra maradtak, azt mondta a teknós: látod fekete ember, mondtam, hogy túl sokat beszélsz.


Na...eddig a tannese, most néhány gondolat.


Valamiért rohadt nagy divat lett ma depressziósnak lenni. Bár fel nem fogom, mitől depressziós egy fiatal. Mit fogsz csinálni, ha egyszer felnősz és szembe fogod találni magad valódi problémákkal? Rohansz a vonat alá?

Túl sok időd van magaddal foglalkozni. Minden ember pofára esik az élete során. Sokszor. Ettől sokkal komolyabb szituációkban. Minden ember, érted? A győztes is és a vesztes is. Bezony, a győztes is. Sokkal többször, mint a vesztes! Sokkal! Nem attól gyóztes a győztes, hogy nem bukik el. Csak ő feláll. Egyszer, kétszer, százszor, ezerszer. A vesztes meg lent marad és sajnálja magát. Eleinte talán feláll. Aztán megint pifára esij és lent marad. Belesüllyedve az őnsajnálatba, elhúzódva a világ elől, nehogy megint kudarcélménye legyen....na ez a vesztes.

Te melyik akarsz lenni? Csak rajtad äll! Ha arra vágysz, hogy sajnáljanak és együtt sírjatok a nyomorodon, akkor te fel sem akarsz kelni.

Azt pedig tanuld meg, hogy senki (még a be nem álló szájukról híres kamaszlányok sem) tolerálják, ha valaki sokat dumál a semmiről. Ezt a sztorit el lehetett volna mondani kb 8 mondatban. Te elkezdted Ádámnál és Évánál, 25 felesleges kitérővel. Senkit nem érdekelnek a személyes hiedelmeid, gondolataid. A lényeget mondd, mert az ember a felénél belefárad és nem figyel oda.



Ès hogy mit tennék a helyedben? Nem a nyomoromon rágódnék, leszarnám, ha pofára esem, célokat keresnéknés elkezdeném megvalósítani. Nem foglalkoznék felesleges dolgokkal. Elviszi az életed nagy részét.



A válaszíró 51%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/5Időpont ápr. 2. 10:21 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Mit csináljak, hogy jobban érezzem magam?
Mit tegyek? Hogy ne érezzem magam egyedül?
Mit csináljak, hogy ne érezzem magam olyan egyedül? Hogyan tud változni ez bennem?
23 éves srác vagyok. Nincsen igazi barátom, haver az van pár, de velük nem tudok semmit se megbeszélni, megosztani velük ha valami bánt. Van valami tanács, hogy mit kellene...
Hogyan érezzem kevésbé reménytelennek az életem?
Hogyan nyugodhatnék meg, és hogy ne érezzem azt folyton, hogy elvagyok késve?

Kérdések az Emberek rovatbólKérdések a Magány, egyedüllét rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!