Hogyan tehetném könnyebbé a mindennapokat?

Nincs semmi változás az életemben, már szinte évek óta. Minden egyes napom egyformán telik. Felkelek, eszek, gépezek, és nagyjából ennyi... Ez már több, mint 2 éve így megy minden nap. Az egész napomat a szobámban töltöm. Most érzem azt, hogy nem bírom ezt így tovább.. Minden nap nagyon lehangolt, és rossz kedvű vagyok. Már hosszú ideje semmi öröm nincs az életemben. Semmi nincs, aminek kicsit is örülhetnék.. Ott tartok, hogy már felkelni nincs kedvem, ha arra gondolok, hogy ez is csak egy olyan nap lesz, mint a többi... Nincs munkám jelenleg, de nagyon úgy néz ki, hogy nem is lesz, mert itt ahol lakom nincs rá sok esély, hogy bármit is találjak. Én már bármilyen munkának nagyon örülnék, csak ne kellene tovább a négy fal között ülnöm. Vannak céljaim is, amiket nagyon szeretnék megvalósítani,(elsősorban a költözés, ami most a legfontosabb lenne...) de mivel nincs munkám, és ameddig nem találok, addig lemondhatok róluk... Nagyon elvagyok keseredve, hogy a napok csak mennek, és én semmit nem tudok kezdeni magammal, mert nincs munkám. Borzasztóan magányosnak is érzem magam. Nincsenek barátnőim, párom, senkim nincs, akivel beszélgetni, vagy kimozdulni kicsit a négy fal közül. A problémáimat se tudom senkivel megosztani, mert nincs kivel. Egyedül anyukám az egyetlen, akivel egész nap beszélgetni tudok, de vele sem a legjobb a kapcsolatom... A problémáimat vele se tudom megosztani, mert nem kíváncsi rá... Sokszor azt érezteti velem, hogy még a párja is fontosabb neki, mint én, vagy bárki... Neten sincs most senki, akivel beszélgetni tudnék, hogy érezzem magam ilyen egyedül. Voltak már levelezőtársaim, de velük sem mentek sokra, mert eddig szinte mindenkivel megszakadt a levelezés pár levélváltás után... Én meg már valahogy beleuntam ebbe is, hogy a netes is csak 1-2 levélváltásig vagyok jó mindenkinek.. Ez mellett, hogy magányos vagyok, eléggé stresszesek is a mindennapjaim... Sajnos elég gyakran vannak nálunk csaldi viták is. Ezek a viták általában anyukám párja miatt vannak, aki a szabadidejét azal tölti, hogy részegre issza magát egy kocsmában, és ebből vannak itthon a viták. De ha éppen nincs vita itthon, akkor már előre azon aggódom, hogy mikor lesz megint... Sosem érzem magam teljesen nyugodtnak.. Anyukám párját szinte már megutáltam, hogy miata sosincs itthon nyugalom. De bőven adott már rá okot, hogy ne kedveljem őt. Anyukámnak meg a folyamatos panaszkodását kell mindig elviselnem. A párja miatt szokott panaszkodni, amikor berúg, de aztán mégis mindig az a vége, hogy megbocsát neki.. Ez mellett azt érzem, hogy eléggé beleszól az életembe, és ez is tl sok már nekem. Azt érzem, hogy mindkettőjükből elegem van. Legszivesebben fognám magam és költöznék, mert tudom, hogy ez lenne a helyes, de amíg nem jön össze valami munka, addig sajnos nem tudok. És addig kénytelen leszek tovább tűrni,ezt is ami itthon megy, csak már tényleg ott tartok, hogy nem bírom... A sok stressz az alvásra is kihatással van nálam. Alvászavarokkal küzdök, már eléggé régóta. Nagyon nehezen alszom el minden nap. Van, hogy csak reggel sikerül... 27/L