Mit csináljak ha nem érdekel az egész élet és semmi motivációm/hobbim nincs?

"Szakmát szereztem és most van is dögivel."

Kitalálom. Felcsillant a fény a fejedben és szereztél egy BSc diplomát. Hát kérlek szépen én 6 év egyetemi szenvedés után már rohadtul nem vágyok diplomára. Egyrészt mert tudom, hogy a szakdoga/államvizsga hátravan, másrészt ahogy írtam is, nekem nincsenek olyan skilljeim és motivációm, ami diplomát igényelje. A csapból is az folyik, hogy "kreatív csapat tagja"/"szakmai fejlődés lehetősége"/"multinacionális környezet". NEM!! Én nem arra vágyok, hogy minél jobban kisajtoljanak mentálisan. Én egy 8-16 között végezhető pakolgatós/kerti munkára vágyom, ahol friss levegőt szívhatok, csendben végezhetem a napi rutinomat, amiért megkapom a fizetést. Hazaérve ledobhatom magam az ágyra és senki nem nyaggat, hogy ideje készülni a jövő heti prezentációra/tréningre. NEM! Én egyszerű melós akarok lenni, akinek egyszerű az élete és nem kell gondolkoznia. Nincsenek céljaim és terveim. Már nincs. Ennyi az egész. Életem legnagyobb hibája volt, hogy egyetemre jelentkeztem. Most lehet dolgoznék 8 órás munkaidőben CNC-sként egy dunántúli kis műhelyben. Hétvégén meg csapatnám a BMW-met a szerpentinen a haverokkal meg mehetne a gondtalan sörözés és lazulás. Ehelyett 26 évesen agyon stresszelem magam, hogy lesz meg a szakdogám, hogyan vesznek fel egy multicéghez a gyenge nyelvtudásom miatt, hogyan mentsem a menthetőt a CV-mben (hisz még sehol nem dolgoztam). A diplomámtól vártam a megváltást ehelyett rá kellett jönnöm, hogy önmagában nem old meg semmit (barátnő, pénz, munkahely), de legalább elb***tam egy csomó évet és lehet rá kell jönnöm, hogy nem is vagyok diplomaszerzésre alkalmas.

#6: "Szeresd magadat annyira, hogy legalább a szakemberig elmész, aztán a többit bízd rá."

Hát akkor nem fogom magamat szeretni, ugyanis egy pszichológus minimum 10 EZER forintot kér el MINDEN ALKALOMMAL! Már néztem a tarifákat és egyszerűen ezt nem tudom kigazdálkodni. Még akkor se tudtam amikor jobban álltam anyagilag, a mostani reménytelen helyzetemben mert totál esélytelen, hogy ki tudjam fizetni.

"Menj el az egyetemi pszichológushoz/szaktanácsadóhoz"

Egyszer voltam egy elbeszélgetésen, de semmit nem segített. Vissza se írt később (pedig megígérte) és csak bólogatott a "szakember" megvető faarccal. Még nekem volt kellemetlen.