Ti mikor hány évesen jöttetek rá hogy egyedül fogjátok leélni az életeteket?

Már elég rég, sose volt barátnőm.

31/F.

Én 20 évesen amikor első párommal szakítottam 3 éves kapcsolat után, akkor azt hittem hogy mennyire magányos farkas leszek egész életemben, hát egy 60 kilós girnyó gyerek senkinek se fog kelleni, meg hát épp érettségiztem, se kocsim, se jövőképem, se pénzem.

Eltelt 1 nyár, és lett egy másik párom. Aztán sok-sok év alatt lett jó pár csajom, most már feleségem van.

Tanulság: NE RINYÁLJATOK A NETEN de inkább sehol se, fiúk-lányok, persze hogy nem fogtok senkinek kelleni ha sírtok, bezárkóztok, és nem változtok kicsit sem azért hogy talán kelendőbbek legyetek. Nekem is volt depressziós korszakom, nem is egy, de felkeltem abból a nagyon kényelmes komfortzónából és tettem azért hogy ne egy szingli srác maradjak. Mind a külsőmet mind a belsőmet tuningoltam, ismerkedtem, barátkoztam, és egyszer csak összejöttek a dolgok. Türelem, kitartás, optimizmus, cselekvés. Ez nagyon sok emberből hiányzik, mert a felgyorsult világban mindenki MOST akar mindent, pénzt, házat, barátnőt bármit...

Nem fog úgy barátnőd/faszid lenni ha ülsz a sarokban és keseregsz GYK-n. Tegyél érte, és ne add fel, az élet nem olyan hogy majd valaki megsajnál, vagy a semmiből észrevesz, hiába ezt mutatja a sok ZS kategóriás romantikus film.