Nincs életem. Hogy kell KOMMUNIKáLNI? 16/l konyv?

(Bocsi, hogy ekezetek nelkul irok, csak telefonon irok es igy gyorsabb)

Altalanosban nem lettek annyira jo barataim, nem tartoztam sehova, mert a 'menobbek" sokkal nyitottabbak voltak nalam, a tobbiek pedig furak voltak(nem a jo ertelemben).

Nyolcadikban mar teljesen egyedul voltam, mintha nem is tartoztam volna az osztalyhoz, de amugy nem veszekedtunk vagy semmi ilyesmi, en nagyon birtam oket.

Uj sulimat utaltam, 2 evig jartam/jarok ide, igazabol senkivel sem lettem barati viszonyban sajnos.

Olyan baratokat szeretnek, akikkel eljarok helyekre, moziba meg ilyenek. Akikkel lehet hulyulni, tehat nem nagy dolgokra gondolok, csak vegre tartozni valahova.

Viszont en eleg zarkozott lettem, ahogy irtam. Es sajnos nem erzem az atmenetet.

Felek, hogy hulyeseget mondok, hogy idegesitem az adott embert. Pedig en nem akarok senkin sem csungni vagy ilyenek.

Hogy legyek nyitott? Hogy kell beszelgetni? Ajanlanatok konyveket is?

Azt vettem eszre eddig, hogy lazabbnak kell lenni es nem baj, ha csak ilyen semmilyen temarol beszel az ember. Pl ami aznap tortent vele.

Nem kell mindig mosolyogni a masikra, de jo ra figyelni, meghallgatni, kerdezgetni rola. Azt viszont nem tudom, hogy mennyire szabad/kell belekeverni a szemelyes dolgokat. Pl mennyire beszeljek a csaladomrol, jo dolog az, ha tudnak rolam sok mindent?

Azt sem tudom, mikor beszelek tul sokat. Azt mar tudom, hogy a csond az nem mindig kinos, nincs vele baj.

Jovoheten talalkozok az uj osztalyommal(mert atiratkozok egy masik suliba), hogy kellene viselkednem? Mikor bemutatkozok fogjak kezet veluk, vagy nem szukseges? Odamehetek random emberekhez, nem neznek ram hulyen? Kerhetek toluk segitseget? Es ilyenkor eleg egy sziasztok, vagy mutatkozzak is be?

Utana ha talalkozunk az utcan koszonjek nekik(csak par napig talalkozunk)?

Esetleg ha valami konyvet tudnatok ajanlani a kommunikacio fejlesztesehez, azt is megkoszonnem!:))